Kiiratkozás az Erzsébet téren

A formalizáltan működő közösség vállalása,, hogy dekommodifikálja,, ápolja és aktivizálja a város főterét. A mestermunka célja,, hogy vizuális tartalommal töltse fel a „szekuláris kolostor” képzetét. Az egykori buszpályaudvar köré szervezett térkompozíció egymás mellé rendelt archetipikus térelemek láncolata,, mely háttérként szolgálhat a városi rítusoknak.

Szakdolgozatomban az Erzsébet tér példáján keresztül mutatom be, hogy a városi modernitás kibontakozásával hogyan változott a közterek koncepciója, funkciója, társadalmi szerepe a városban. A térhez köthető eseményláncolat feltárásán kívül a térség átalakulásán keresztül szemléltetem az urbanizáció hatását. Szűk történelmi vizsgálódás helyett egy tágabb narratívát építek, mely során építészeti, politikai, társadalmi és gazdasági szempontok mentén vizsgálom a választott helyszínt. A dolgozatomban bemutatom, hogy a történelem során milyen kulturális konstrukciók szervezték az Erzsébet teret és kifejtem, hogy a létezett szocializmusban, majd az azt következő neoliberális városeszményben hogyan szűkült a közterek elképzelésének és használatának politikai horizontja. Megoldásként a közterek dekommodifikációját, demokratizálását kínálom fel, melynek megvalósítását a város közössége által képzelem el. Ezzel párhuzamosan egy olyan építészeti hozzáállást vetek fel, ami az autonóm építészeti forma rehabilitációjával képes lehet reprezentációt nyújtani és teret szorítani ezeknek a kezdeményezéseknek.