Három hét telt el a szervezeti megújulás első napjai óta, korai lenne még a tapasztalatokról beszélgetni. Mégis érdekelne, hogyan látják az átalakulás eddigi eredményeit.  

Koós Pál: Nagy dolgok történnek a MOME-n, izgalmas napokat élünk. Hazai és nemzetközi viszonylatban is különleges, egyedi felépítésű egyetemmé alakulunk át, amire nagyon büszkék vagyunk. Nem tegnap kezdtük, két évig dolgoztunk a Jövő Egyeteme programon, több mint száz MOME-oktató, -kutató, -dolgozó és doktori hallgató vett részt a részletek kimunkálásában. A szenátus minden döntési ponton támogatásáról biztosította a Jövő Egyetemét. Három új iskolánk élén három kiváló szakember, Pozsár Péter építőművész, Molnár Péter formatervező és Gosztonyi Csaba kommunikációs szakember kezdte meg a munkát, akik egyetemi és piaci tapasztalattal, nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába. Ezek az átállás hetei, hónapjai, természetes, hogy mindenki tanulja még az új rendszert. Maga a reform is egy kreatív folyamat, tele egyeztetéssel és közös gondolkodással.  

Dr. Aczél Petra: A Jövő Egyeteme abból az egyszerű gondolatból indul, hogy készen kell állnunk a jövőre. Könnyen belátható, hogy most, a nagy kulturális, társadalmi és természeti változások közepette a MOME nem maradhat elefántcsonttorony. Fiatalokat képzünk, felelősséggel tartozunk azért, ahogyan élni fognak. Ahogy a világért is felelősséggel tartozunk, azért, hogy olyan fiatalokat képezzünk, akik értik és bölcsen élik, formálják azt. Amire mindeközben vezetőként nagyon odafigyelünk, hogy az új modellben ne eltűnjenek, hanem felerősödjenek a MOME-n eddig összegyűlt tudások és tapasztalatok. 

Érmezei Lili: Számomra szervezetpszichológusként is izgalmas és felemelő érzés megélni ezt az időszakot. Olyan érzésem van, mintha egy monumentális alkotás születésének lennék a részese. Amit a MOME közösségével közösen álmodtunk meg, most formát ölt, akár egy gondosan megtervezett mű, ahol a részleteknek jelentőségük van, és most végre minden a helyére kerül. Ahogy az új struktúra életre kel, az egész egyetem olyan, mint egy hatalmas tervezőasztal, tele ötletekkel, színekkel és anyagokkal, ahol mindenki hozzáteszi a saját vonását, árnyalatát. Ez a folyamat emlékeztet arra, hogy a legszebb alkotások mindig kísérletezésből és szenvedélyből születnek. 

Az egyetem szervezetén belül a két legfontosabb változás, hogy az oktatás három külön iskolában összpontosul, az intézetek helyét pedig tudásközpontok veszik át. Tisztázzuk, hogy ebben az új struktúrában hogyan oszlanak meg a feladatok, milyen kapcsolat és munkamegosztás lesz a három iskola és a tudásközpontok között! 

Koós Pál: Az egészre egy olyan élő, átjárható rendszerként érdemes tekinteni, amely a régi intézeti struktúránál sokkal rugalmasabb lesz, és nagyobb szakmai szabadságot, több fejlődési lehetőséget biztosít az oktatóknak és a kutatóknak.  

Dr. Aczél Petra: Az új modellt talán úgy a legkönnyebb elképzelni, mint egy magasba emelkedő, hosszú repülőútra is képes madarat. Az egyik szárny az oktatásért, kutatásért és innovációért felelős iskoláké. A másik az oktatók–kutatók–alkotók szakmai előmenetelét szervező és támogató, az egyes szakmakultúrákat ápoló tudásközpontoké. Középen, a „madártestben” az izmokat, a csontozatot találjuk: a mindennapi működést, együttműködést támogató egységeket és persze a vezetést. Egy szervezet csakis akkor képes felemelkedni, ha minden összekapcsolódik, egymással szinkronban működik. Pontosan ezért hagyjuk most magunk mögött azt a szervezeti logikát, ami egymástól hermetikusan elkülönülő egységekre épült. Együttmozgást hozunk létre. 

Ez azt is jelenti egyben, hogy az iskolák és a tudásközpontok egymással egyenrangú szervezeti egységekként működnek majd?  

Érmezei Lili: Egy közelmúltban tartott hallgatói fórumon többször is előkerült a hierarchia kérdése: vajon milyen alá-fölé rendeltségi viszony lesz az iskolák és a tudásközpontok között? Ott is hangsúlyoztam, itt is kiemelem: a Jövő Egyetemét úgy terveztük meg, hogy a rendszer működésének az alapja nem a rivalizálás, hanem az együttműködés legyen. Ez nem csupán egy lehetőség, hanem a struktúra hatékony működésének a feltétele. Az egyetemet olyan közösségként képzeljük el, ahol mindenki megtalálja a helyét, ahol a különböző képességek összeérnek és kiegészítik egymást. Ez az alapelv határozza meg az iskolák és a tudásközpontok kapcsolatát is: nem alá- vagy fölérendelt viszonyban, hanem szoros partneri együttműködésben dolgoznak majd.  

Jelenleg is zajlik a tudásközpontok vezetőinek a kiválasztása. Milyen szempontokat mérlegelt rektorként a pályázatok elbírálásakor? Pontosan mi az oka, hogy néhány tudásközpont esetében új pályázat kiírása mellett döntött?  

Koós Pál: Mindenekelőtt hadd húzzam alá, hogy a most létrejövő tudásközpontok élére az egyetemen belülről és kívülről is figyelemre méltó, kiváló szakemberek pályáztak. Nagy öröm, hogy a MOME akadémiai közösségéből többeknek, így Vincze Zsuzsanna filmes szakembernek és Simon Péter Bence tervezőgrafikusnak is ez a mostani megújulás hozta el a lehetőséget, hogy egyetemi pályafutásuk következő lépcsőfokára lépjenek. Legalább ilyen jó hír, hogy a MOME olyan új, elismert szakemberekkel gazdagodik, mint a bécsi Die Angewandtén végzett Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Osztályának kurátora, vagy éppen a mesterséges intelligencia és a kreativitás metszéspontjaival kísérletező, már európai szinten ismert és eredményes Szauder Dávid. A hétből négy tudásközpont esetében (Digitális Környezet és Média Tudásközpont, Film Tudásközpont, Forma és Anyag Tudásközpont, Grafika Tudásközpont) már első körben megtaláltuk az ideális vezetőt, az egyetem vezetőjeként azonban az a feladatom és felelősségem, hogy a fennmaradó három tudásterületen (Filozófia és Vezetés Tudásközpont, Fotográfia Tudásközpont, Épített Környezet Tudásközpont) is meggyőző, erős szakmai koncepcióval pályázó jelöltet nevezzek ki. Ez utóbbi esetekben még lendületesebb, még inkább jövőbe mutató vízióra van szükség, ezért írtunk ki új pályázatot. Nem kis feladat vár ezeknek a műhelyeknek a vezetőire. Kifejezetten előremutató fejleménynek tartom, hogy a MOME közösségén belül a pályázatok kapcsán élénk és érvelő vita kezdődött arról, hogy milyen készségek szükségesek egy vezetői pozíció betöltéséhez. Ez a beszélgetés régi adóssága volt az egyetemünknek önmaga felé. Bízom abban, hogy március végére minden tudásközpontnak meglesz a vezetője.  

Mi lesz pontosan a tudásközpontok feladata, és hogyan jelenik meg a működésükben az a kiválósági szempontrendszer, amit az egyetem vezetése egyre többször hangsúlyoz a jövőt illetően? 

Koós Pál: A tudásközpontokkal az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kap az oktatók és a kutatók szakmai előmenetelének, életpályájának a támogatása. Pontosan az ellenkezője igaz, mint amitől a modell megalkotása során néhányan tartottak: a MOME nagy múltra visszatekintő szakmai közösségei nem megszűnnek, hanem új perspektívát kapnak.  

Dr. Aczél Petra: A tudásközpontok szellemi, alkotó- és kutatóközösségek egyben. Egy-egy szakmakultúrához kötődő kollégáink közös műhelyei. Fontos látni, hogy egy egyetemen nem csak órákat tartunk, vagy kutatásokat végzünk. A MOME-n különösen nem. Konferenciákon, kiállításokon, akár közös alkotásokon is dolgozunk. Ez pedig épp olyan fontos, mint órát tartani, hiszen ezek nélkül egy oktató vagy kutató kevéssé lehet hiteles a katedrán. A tudásközpontok vezetőinek ezért elsősorban nem oktatási feladatuk lesz, hanem az adott szakmakultúra gondozásáért, a kollégák fejlesztéséért, adott tudásterület nemzetközi szintű láthatóságáért felelnek. Az ő kiválasztásukkor éppen ezért az volt a legfontosabb szempont, hogy eredményes vezetők legyenek, nemzetközi kapcsolatrendszerrel és olyan beágyazottsággal, amellyel a kollégáikat hatékonyan ösztönözhetik, támogathatják, s amellyel értékes szakmai projekteket tudnak az egyetemre vonzani. 

Mi a következő mérföldkő a Jövő Egyeteme folyamatában?  

Érmezei Lili: Izgalmas szakaszhoz érkezünk, amit mindannyian vártunk már. Mostantól ugyanis a Hallgatói Önkormányzat partnerségével a MOME hallgatói is módszeresen, tevékenyen be tudnak kapcsolódni az egyetem megújításának különféle folyamataiba, ők is formálhatják a Jövő Egyeteme fejlesztési irányait. Szeretném, ha legkésőbb egy év múlva már a hallgatók is éreznék, hogy a MOME-n nem „csak” tanulhatnak, hanem személyesen is szerepet vállalhatnak egy izgalmasan, újszerűen működő egyetem létrehozásában. 

Koós Pál: Nagyon számítok a MOME hallgatói közösségére! A napokban „hivatalos” felkérést is kapnak tőlünk a hallgatók, amelyben arra biztatjuk őket, hogy a HÖK csapatán keresztül kapcsolódjanak be a Jövő Egyeteme programmal összefüggő közös munkálatokba. Természetesen a nagy párbeszéd is folytatódik. Tavaly már tartottunk hallgatói fórumokat a Jövő Egyeteméről, a tavaszi félévben pedig három alkalmat is tervezünk, amelyeken a reform legfontosabb, őket érintő részleteiről beszélgetünk velük. Az első fórumra február 19-én 16 órától kerül sor, szeretettel várunk minden, a MOME jövője iránt érdeklődő hallgatót!