Építész, építészettörténész, a MOME professor emeritusa. 1990–2019 között az egyetem főállású munkatársa volt. Dolgozott kutatócsoport-vezetőként, az Építész Tanszék oktatójaként, majd az Elméleti Intézet igazgatójaként. A design- és művészetelmélet BA és a designelmélet MA szak egyik alapítója, hosszú ideig szakfelelőse. Jelenleg óraadó tanár és a Doktori Iskola témavezetője.
Önéletrajz
1977-ben végzett építészmérnökként a Műegyetemen, utána tíz évig állami tervezőirodákban dolgozott. 1982–1984 között az építész Mesteriskola hallgatója, 1986–1988 között a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztője volt. Ezután két évig önálló kutatóként dolgozott. 1998-ban a montreali CCA-ben kutatott mint visiting scholar. Kandidátusi értekezésére 1996-ban PhD-fokozatot kapott. A Műegyetemen habilitált, és 2005-ben egyetemi tanár lett a MOME-n. Publikációi a magyar és közép-európai modern építészetről szólnak, elsősorban a két világháború közötti korszak műveiről és alkotóiról. A Buda és Pest e korszakbeli épületeit bemutató két topográfiája alapműnek számít. Molnár Farkasról írott monográfiájára az MTA doktora fokozatot kapta a művészettörténészektől. 2021-től az MTA Építészeti Tudományos Bizottságának elnöke, 2022-ben az akadémia levelező tagjává választották. Ybl Miklós-díjat (2002), Németh Lajos-díjat (2007), Molnár Farkas-díjat (2011) és Príma díjat (2019) kapott.
