Horányi Attila 1991-ben végzett művészettörténet-angol szakon az ELTE-n, doktori disszertációját 2009-ben védte meg az ELTE Filozófia Doktori Iskolájában, Esztétika programon. Míg egyetemi szakdolgozata Erwin Panofsky szimbólumelméletével foglalkozott, addig doktori tézise a művészet autonómiáját, ennek lehetőségét és fontosságát vizsgálta. 1995–96-ban hét hónapon át a Northwestern University Antropológia tanszékének Fulbright-ösztöndíjasa volt.

1991 és 1995 között a szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított, 1992-től a Pécsi Tudományegyetem óraadójaként, majd 1994-től 2004-ig tanársegédjeként dolgozott. A MOME-n 2002-től tanít. 2009-től tíz éven át vezette a Designkultúra BA szakot, ezt követően két évre a Designelmélet MA szak vezetője lett. Ferkai Andrással közösen meghatározó szerepe volt mindkét szak létrehozásában és folyamatos fejlesztésében. 2010-től folyamatosan, immár negyedik ciklusban tagja a MOME Szenátusának. 2021 óta az egyetem Elméleti Intézetét vezeti.

2006 és 2010 között az NKA Fotóművészeti Kollégiuma tagja, utóbb vezetője. 2013 és 2015 között az OTKA Művészeti és Kulturális Tárgyú kutatások zsűrijének tagja volt, 2015 és 2017 között a Robert Capa Magyar Fotográfiai Nagydíj zsűrijét vezette. 2018-tól kezdődően Csontó Lajossal és Süli-Zakar Szabolccsal művészeti vezetője a Debreceni Nemzetközi Művésztelepnek.

Műkritikusként is aktív, írásai elsősorban a Műértőben jelentek meg. A Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége (AICA) Magyar Tagozat elnökségének 2016 óta tagja, két cikluson át elnöke. Kritikusi tevékenységét 2009-ben Németh Lajos-díjjal, 2013-ban Opus Mirabile díjjal, 2019-ben a Horváth Béla Művészeti Alapítvány műkritikusi díjával ismerték el.