Egész szűkebb családja a MOME-n végzett, édesapja az egyetem díszdoktora. Kezdetben éppen ezért inkább a bölcsész pályát választotta, de már doktorandusz korában elkezdett dolgozni építészet- és designkritikusként. Csaknem két évtizede pedig friss doktorként módja nyílt az eszmetörténészi és designkritikusi munka érdemi összekapcsolására, mégpedig az akkor már nemzetközi értelemben is bontakozó designkultúra-tudomány keretei között. 2014 óta vezeti a MOME Doktori Iskolájának PhD-programját, amelynek fő kutatási fókuszául éppen a designkultúra-tudományt választották.
Önéletrajz
Szentpéteri Márton (született: 1973. október 1.) történész és designkritikus. Az irodalomtudomány doktora (2005), 2013-ban habilitált designelméletből. 1993 és 2002 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a nápolyi Istituto Universitario Orientalén (mai elnevezése: Università degli Studi di Napoli L’Orientale), valamint a budapesti Közép-Európai Egyetemen hallgatott irodalomtudományt, nyelvészetet, esztétikát, filozófiát és történelemtudományt. 2001-ben a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek posztgraduális kutatója volt (Rolf und Ursula Schneider ösztöndíjjal). PhD-fokozata megszerzését követően a Magyar Tudományos Akadémia fiatal kutatója (2005–2009), a Netherlands Institute of Advanced Study for the Humanities and Social Sciences Mellon-rezidense (2006–2007), a MOME Deák Ferenc posztdoktori ösztöndíjasa (2006–2007), valamint az Oxfordi Egyetem Marie Curie Intra-European Fellowship ösztöndíjasa volt (2010–2011); utóbbi mellett a St. Anne’s College Plumer-ösztöndíjas kutatója és a Modern European History Research Centre tudományos főmunkatársa is volt. Dr. Szentpéteri Márton 2018 óta a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense. Az egyetem designkultúra-tudomány PhD-képzésének alapítója és vezetője. Legfőbb érdeklődési köre a korai modern eszme- és kultúrtörténet, illetve a modern és kortárs designkultúra.
Két monográfia szerzője (Egyetemes tudomány Erdélyben: Johann Heinrich Alsted és a herborni hagyomány, 2008; valamint Design és kultúra: befogadó designkultúra, 2010), több magyar nyelvű antológiának (Térpoétika, 2010; Narratív design, 2013; Posztszekularizáció, 2020) és folyóiratnak (Helikon – Irodalomtudományi Szemle: A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének folyóirata, valamint Disegno – a designkultúra folyóirata) pedig szerkesztője, társszerkesztője.
2005 és 2010 között, illetve 2020 óta a MOME küldöttjeként a Cumulus – International Association of Universities and Colleges of Art, Design and Media több tanácskozásán vett részt előadóként, szekcióelnökként (Róma, 2021) és munkacsoporttagként (Koppenhága, 2005; Nantes, 2006; Zürich, 2008; St Etienne, 2008; London, 2009). 2010 és 2013 között a MOME képviselőjeként vett részt a European League of Institutes of the Arts (ELIA) SHARE projektjében (a Work Package 2: Development 3rd Cycle Education tagjaként). Aktív résztvevője az ESSWE-nek (Nyugati Ezoterikus Tanulmányok Európai Egyesülete), és alapító tagja a CEENASWE-nek (Nyugati Ezoterikus Akadémikus Tanulmányok Közép- és Kelet-európai Hálózata).
Örökös tagja a Netherlands Institute for Advanced Study Fellows Associationnek (NFA), valamint tagja a Marie Curie Alumni Associationnek (MCAA).
Rendszeres előadó az International Society for Intellectual History (ISIH), a Cumulus, az ELIA, az ESSWE/CEENASWE programjain, valamint más konferenciákon és tudományos találkozókon többek között Budapesten, Isztambulban, Helsinkiben, Szöulban, Nantes-ban, Saint-Étienne-ben, Strasbourgban, Amszterdamban, Edinburgh-ban, Londonban, Bolzanóban, Prágában, Koldingban, Belgrádban, Kolozsváron, Rigában, Tallinnban, Jeruzsálemben, St Andrewsban, Oxfordban, Párizsban, Rómában és Rovaniemiben.
A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság Doktori Kollégiumának rendes tagja 2019 óta.
2023-ban Apáczai Csere János-díjjal ismerték el a felsőoktatás területén végzett oktatói és kutatói munkájáért.