„A nemnövekedés koncepciója – nevezzük akár ökológiai politikának, környezeti etikának, radikális mozgalomnak, önkéntes egyszerűségnek, entrópia-elméletnek, tartós állapotú gazdaságnak vagy ökológiai közgazdaságnak – a gondolkodók és tettre kész emberek azon felismeréséből fakad, hogy a jó emberi élet nem érhető el a természet (benne az ember) legyőzése árán. A cél nem lehet a javak öncélú szaporítása, az ebből következő társadalmi-ökológiai válságnak pedig a termelés és fogyasztás jelenlegi rendszerén belül nincsen megoldása.” (Lányi András, 2020) 

Bár a nemnövekedés bizonyos célokban rokonságot mutat a fenntartható fejlődés eszméjével, tagadja annak megvalósíthatóságát és az erőforrások igazságosabb elosztására zéró összegű játékként tekint. A közösségi önrendelkezést és új környezeti megközelítést sürgeti a közgazdaságtan, a bölcsészet, a társadalomtudományok és a művészetek területén. Jelen szimpózium azt vizsgálja, mit jelent mindez az építészet és a várostervezés szempontjából. 

A nemnövekedés – bár hosszú múltra visszatekintő gazdasági, fizikai, etikai, művészeti és ökológiai mozgalmi eredmények következménye – nem alkot koherens modellt. A különböző diszciplínák viták és útkereső modellek segítségével igyekeznek kidolgozni a nemnövekedés feladatait és eszközeit. Abban azonban a kutatók és aktivisták egyetértenek, hogy a növekedés meg fog állni – a kérdés csak az, hogy ez a folyamat tervezetten megy végbe vagy instabilitást okoz.