
Léptékváltó MOME-projektek mutatkoztak be az idei Ars Electronicán
Ha a jövő „valahol elkezdődik”, akkor talán ezekben a kis, kontextusba ágyazott interakciókban, amelyeket a látogatók a MOME Acts of Becoming című kiállítása keretében átélhetnek. Ezek nem egy távoli jövő képét vázolják fel, hanem azokat a folyamatokat teszik érzékelhetőkké, amelyek révén a jövő lassan, de folyamatosan alakul.
Amikor az Ars Electronica, azaz „a jövő múzeuma” 1996-ban először nyitotta meg kapuit, az internet éppen csak elkezdett elterjedni, nem volt wifi, sem okostelefonok, sem közösségi média, és a Google-ön sem keresett még senki semmit.
A jelenből nézve azonban másképp fest a jövő: a MOME kiállításának öt hallgatói projektje eltérő nézőpontból közelít ahhoz, hogyan változtatják meg az eszközeink az érzelmeink kifejezését, a figyelmünk működését, valamint a másokhoz és önmagunkhoz fűződő viszonyunkat. A munkákat összekötő egyik legerősebb kérdés a közelség és a távolság közötti feszültség: miközben a technológia azt ígéri, hogy közelebb hoz bennünket egymáshoz, új közvetítő rétegeket is épít közénk.
Khisamova Alina BeMySatl című projektjének fő kérdése az, hogy miként válhat egy technológiai eszköz az intimitás és a jelenlét hordozójává a távkapcsolatokban. A két összekapcsolt viselhető eszköz segítségével teremt lehetőséget a távol élő partnerek nonverbális kommunikációjára. A személyre szabható fényjelzések, finom rezgések és egyszerű gesztusok az állandó beszélgetés nélkül közvetíthetnek érzelmi állapotokat.
A kapcsolódás árnyoldalaira irányítja a figyelmet Nagy Boldizsár Csongor Game of Voyeurism című konceptuális videójátéka, amely a közösségi média és a magánélet közötti elmosódó határokat, metszéspontokat vizsgálja. A középpontban a „kibervoyeurizmus” normalizálódása áll, egy olyan jelenség, amelyben a túlzott online megosztás a tudatos digitális viselkedés hiányával párosul. „Virtuális voyeurként” a játékos a panelházak tetőin mozog, és az antennákhoz érve hallgatja le a közösségimédia-felületekről összegyűjtött, anonimizált vallomásokat.
A Kiss Sára Luca által készített Scroll and Stroll ugyancsak az online szokásainkból indul ki. A spekulatív design projekt egy olyan közeljövőt képzel el, amelyben a társadalom a „doomscrolling”-ot elkerülhetetlennek, sőt élvezetesnek tekinti, és a technológia teljes mértékben kiszolgálja a görgetési függőséget. A négy elemből álló rendszer egy védősisakból, egy fizikális sérüléseket megelőző felfújható védőruhából, egy kézmentes navigációt lehetővé tevő görgetőgyűrűből, valamint egy olyan virtuális valóságbeli közösségimédia-platformból áll, amely 360 fokos tartalmakkal magával ragadó, végtelen görgetési élményt nyújt. A munka nem megoldani próbálja a jelenséget, hanem végigviszi és felnagyítja annak logikáját, láthatóvá téve lehetséges következményeit.
Tóth Katinka Klára Ink Soundscape című installációja és performansza a japán szuminagasi, a vízen történő márványozás hagyományos technikáját gondolja tovább. A festékanyag és az ecset mozgása nem csupán képet hoz létre, hanem valós időben hangokat is generál, így a kép és a hang ugyanabból az alkotói gesztusból születik meg. A projekt az alkotás folyamatát a digitális és az analóg eljárások összekapcsolásával teszi egyszerre láthatóvá és hallhatóvá. A projekt a Soft Interfaces kurzus keretében keletkezett azzal a céllal, hogy olyan rendszert hozzon létre, amelyben a vizuális és az akusztikus észlelés összekapcsolódik.
Az Immersive Beats koreai és magyar hallgatók együttműködésében létrejött audiovizuális élménysorozat. A projekt a mesterséges intelligencia, a zene és az immerzívfilm-készítés lehetőségeit kapcsolja össze 360 fokos zenei videókban. Az eltérő kulturális és szakmai hátterű résztvevők közös munkája azt is megmutatja, hogyan válhat maga az alkotási folyamat a technológia szerepéről folytatott párbeszéd terévé.
Az Acts of Becoming projektjei nem kínálnak egyetlen, lezárt jövőképet. Olyan helyzeteket teremtenek, amelyekben a technológiához fűződő viszonyunk kérdései közvetlenül megtapasztalhatókká és újragondolhatókká válnak. A kiállítás kurátorai Cseh Dániel, Kárpáti Judit Eszter, Nagy Ágoston és Esteban de la Torre, projektmenedzserei Molnár Júlia Dóra és Varga Tímea.
A MOME már a harmadik évben mutatkozik be az Ars Electronica Campus Exhibition programjában. Az egyetem 2025-ben Gradual Exposure című válogatásával szerepelt a harminchét egyetem hallgatói projektjeit felvonultató Campus-kiállításon. Az öt bemutatott munka a dezinformáció, a digitális bizalom válsága, a klímaváltozás és a geopolitikai feszültségek kérdéseire reflektált. Köztük volt Kérdy Zsófia és Majsai László Don’t Look Up! című, a klímaváltozás kollektív érzékelését vizsgáló projektje, Tóth Lili Windows of Time című munkája, amely az időhöz való viszonyunkat kutatta a posztdigitális korban, valamint Péri Gábor Gergő Turn the Lights Off! című alkotása a globális rendszerek összefonódásáról. Pere Viki és Burkus Brigitta Attentive Tangible Interface című projektje a digitális felületek taktilis dimenzióját helyezte előtérbe. A MOME 2024-ben, a fesztivál kiemelt vendégeként vett részt először a Campus Exhibition programjában, különleges, diplomamunkákból összeállított válogatásával.
A résztvevők kiutazását a Pannónia Ösztöndíj tette lehetővé idén és az elmúlt években egyaránt.
Tovább az Ars Electronica oldalára: https://ars.electronica.art/negotiatinghumanity/de/view/acts-of-becoming-37a38ddb450c81ca919ada6ae453385a/








