
Nemzetközi művészet testközelből – a Velencei Biennále mint tanulási tér
A Velencei Biennále nemzeti pavilonjai és nemzetközi kiállításai arra adnak lehetőséget, hogy a hallgatók különböző országok alkotói megközelítéseit, társadalmi, politikai és ökológiai kérdésfelvetéseit egymás mellett élőben lássák. A velencei látogatás a tantermi oktatást a kiállításszervezés gyakorlati megismerésével egészíti ki, a kísérőtanárokkal és hallgatótársakkal folytatott beszélgetések új nézőpontokat nyitnak, erősítik a kritikai szemléletet.
A nemzetközi merítés meghatározó. A biennále nemcsak európai és észak-amerikai, de latin-amerikai, távol-keleti és afrikai régiókból is felvonultat műveket, ezzel létrehozva egy olyan koncentrált interkulturális élményt és tapasztalatot, amelyet nem biztos, hogy a hallgatók a budapesti művészeti közegben első kézből megtapasztalnának.
A velencei jelenlétnek, kapcsolódásoknak lendületet adtak a szakmai együttműködések, a végzettek sikerei is. 2015-ben German Kinga volt a Magyar Pavilon képzőművészeti kiállításának, Cseke Szilárd projektjének a kurátora. A kiállítás és a katalógus munkálataiba számos tervező- és menedzserhallgatót bevont. Két évvel később Kinga a biennálé egyik kísérőeseményének, a Hanghullámok karneváljának kurátori munkájában vett részt, s ebben egy további oktatási platform, a Kultúramenedzsment szakirányú továbbképzés is részt vett hallgatói munkával. 2018-ban a MOME Design- és művészetmenedzsment MA képzésén csoporttá szerveződő Kultúrgorilla kollektíva az építészeti biennálén a Magyar Pavilon kiállításának kurátoraként vett részt.
German Kinga azóta is gyakran vezeti a hallgatók velencei tanulmányútját: „A látogatás mind nekem, egyetemi docensnek, mind a hallgatóknak rengeteg impulzust ad, tudásukat nemcsak tárgyi szempontból, tematikusan, hanem kiállításszervezői szempontokból is fejleszti.” A személyes jelenlét így a művek megismerése mellett az intézményi működés és a kiállításmenedzsment megértését is támogatja.
A látogatások erősítik a MOME-n a szakok közötti kapcsolatokat is. Az immár harmadik éve angol nyelven futó Art and Design Management MA hallgatói közösen utaznak a képzőművészeti biennáléra más szakok hallgatóival, míg az építészeti biennálékra a tanulmányutat általában a MOME építőművész képzése szervezi, s ehhez csatlakoznak a menedzserhallgatók. A tanulás már indulás előtt elkezdődik: közös felkészülés, azaz beszámolók, cikkek olvasása és workshopok alapozzák meg a látogatást.
Keszeg Anna Art and Design Management MA szakfelelős is gyakran kíséri a hallgatókat, és a helyszíni tapasztalatok közös feldolgozását beépíti a velencei programba. „A második este általában tartunk egy közös beszélgetést, amelyen megosztjuk, ki mit visz haza, mi maradt meg benne, és ütköztetjük a nézőpontokat.” A nemzeti pavilonok összehasonlítása különösen tanulságos: „Csak a helyszínen válik igazán láthatóvá a nemzeti pavilonok egymáshoz való viszonya, hogyan fordítja le mindegyik a maga módján az adott év központi tematikáját. Ez az összevetés nagyon sokat ad, szakdolgozati témák is gyakran itt fogalmazódnak meg.”
A közös értelmezés része a kritikai nézőpont is: mitől válik láthatóvá egy alkotás, hogyan irányítja a figyelmet a látvány vagy a botrány, és mennyi tér marad az elmélyülésre? „Fontosnak tartom, hogy a látogatás ne csak rácsodálkozás legyen, hanem kritikai reflexió is – emeli ki Keszeg Anna. – A biennále ugyanis a láthatóság egyik legerősebb terepe, és sokat elárul a művészeti nyilvánosságról, amely egyre inkább a blockbuster logika szerint működik. A látványosság, a fotózhatóság és a tömegvonzás gyakran felülírja a tartalmi elmélyülést. Ezt a hallgatókkal is végiggondoljuk: ki és mi kerül reflektorfénybe, mi szorul ki belőle, mit jelent ez a művészet, illetve a menedzsment szempontjából, hiszen nekik is ebben a közegben kell majd eligazodniuk, és felelősen dönteniük.”
A velencei élménynek az egyetemen túl is lehet folytatása: Sipos Sári például menedzserhallgatóként utazott az építészekkel, majd társakkal együtt ő rendezte meg az Építőművész BA kiállítását a Magyar Építőművészek Szövetségének Ötpacsirta utcai székházában. S ahogy az évek alatt több MOME-n végzett egykori hallgató is részt vett a Magyar Pavilon kiállításának alakításában, a 2027-es Építészeti Biennálé alkalmával is ez lesz a helyzet, hiszen Frazon Zsófia etnográfus, muzeológus Maskara – The Carnival of Things című projektjében Bene Tamás is dolgozik, s emellett az egyetem óraadói is.
A közös munka új együttműködéseket indíthat, és a látottakat továbbviszik a hallgatók későbbi kutatásokba, projektekbe. A velencei tanulmányutak az elmúlt időszakban a Pannónia Ösztöndíjprogram támogatásával valósultak meg; a cél az, hogy még sok MOME-hallgató eljusson erre a nemzetközi eseményre, mely alapvetően befolyásolhatja a kibontakozó szakemberek világszemléletét.










