„Szerettem volna, hogyha másként látják azt, amit már tudnak” – fogalmazott egy interjúban az első kurzus kapcsán. A kamera nélküli fotózás eszközein keresztül a fény, a felület, a mozgás alapjelenségeit vizsgálták a hallgatókkal. „Megnéztük, hogy mi minden jelenik meg, ha például csak a fényre koncentrálunk. Mi történik, ha a felületet változtatjuk: ha az sík, görbült, hullámos vagy hajtott stb.” A „majdnem eszköztelen állapot” – ahogyan ő nevezte – „kreativitást provokált minden résztvevőnél”. 

A következő feladat az audiovizualitás terébe vezetett. „Addigra már stúdióvá alakították a dísztermet, volt nagy tér, kamera, hangfelvétel, vágószoba.” A hallgatók kis csoportokban tervezték és valósították meg munkáikat, a felvételek egy részét a Balázs Béla Stúdióban folytatták. „Csupa jó dolog született. Az egész anyagot archíváltam.” Maurer számára a kísérlet nem öncél volt, hanem a gondolkodás és a forma tudatosítása. 

Egykori hallgatói a kurzuson Czeizel Balázs, Eperjesi Ágnes, Hübner Teodóra, Jederán György, Zsuffa Csaba voltak, közülük Hübner Teodóra így emlékezik mesterére: „Mit tanított? Szabadságot és kalandot az alkotásban, tudatosságot és struktúrát a gondolkodásban, művek (akár alkalmazott művek) létrehozásában is.” 

...és hozzáteszi: „Önzetlen és nagy hatású pedagógus volt. Tudása a nemzetközi és hazai kortárs képzőművészeti folyamatokról lexikonszerű pontosságú volt. Később is figyelt ránk, soha nem engedte el a kezünket.” 

Órái nemcsak szakmailag, hanem szemléletében is meghatározók voltak; a fotogrammatikai kurzus anyagából két évvel ezelőtt kiállítás is született a művész más munkáival együtt, a Vasarely Múzeumban Dóra nyolcvanhetedik születésnapja alkalmából Maurer Dóra „Fényelvtan”-műhelye, 1987–1988 címmel, melynek kurátorai Pócs Veronika muzeológus és szintén egykori hallgatója, Czeizel Balázs voltak. 

Maurer Dóra jelenléte a MOME-n a kurzuson túl egy olyan művészeti gyakorlatban manifesztálódott, amely a kísérletezést fegyelemmel, a szabadságot struktúrával, az érzékenységet tudatossággal kapcsolta össze, és amely intézményünk pedagógiai gondolkodásának máig része. Öröksége nemcsak műveiben, hanem tanítványai munkájában és gondolkodásában él tovább. 

A teljes interjú itt olvasható: https://www.digikult.hu/2018/11/29/maurer/?fbclid=IwY2xjawQC_uJleHRuA2FlbQIxMQBicmlkETFjSGRXZWN4a1hqSWlUR0V2c3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHmb1yW92_Y-zHSP61jxnbD3vE19nBlvH4taJg9XEjPe_LJ_dp1nrNzGHpXEd_aem_FIRUyszQvyqUBEgBqx2DMw