
Számokban a MOME Zero – Adatszobrokban köszönnek vissza a program eredményei
Legyen szó a MOME Erdőről, a MOME Méhészetről, a Campus parkjának az átalakításáról vagy az egyetem kerékpáros-közösségéről, a Tárgyalkotó szak Lipóczki Ákos és Kövér Dóra Rea témavezetésével indított, 2025. tavaszi félévi kurzusának a célja olyan adatfizikalizációk, adatszoborként installálható alkotások létrehozása volt, amelyek segítik a szemléletformálást, s figyelemfelkeltően bemutatják a MOME Zero sokrétű eredményeit.
A munka kutatással indult, amelynek része volt a MOME Zero fenntarthatósági projektjeinek a reprezentációját támogató adatok gyűjtése, feldolgozása, előkészítése. Ezután a hallgatók a design thinking módszertana mentén lépésről lépésre haladtak, a feltárást, értelmezést rebrief követte, majd az ötletelés, a kidolgozás fázisain keresztül eljutottak a végeredményig, az installálásig. Fontos szempont volt, hogy az anyagválasztás és a kivitelezési technológia reflektáljon a választott adatcsomagra és fenntarthatósági tematikára.
A Gondűzőben és a Base épület előterében májusban bemutatott négy munka eltérő eszköztárral, de közös céllal reflektált a Zero programjaira: láthatóvá tenni a közösséget, tájat vagy karaktert formáló struktúrákat, rendszereket.
Czeglédi Lajos Kapcsolati háló című installációja a MOME 2024-es erdőültetésének a közösségi dinamikáit dolgozta fel, a 159 részt vevő hallgató és a tizenkét ültetőcsapat közötti kapcsolati hálózatot színes fonalakkal és térbeli rögzítéssel jelenítve meg. A vizualizáció megmutatja a közösség diverzitását, valamint azt, hogy a MOME Erdő programjában – amelynek célja az attitűdformálás mellett a közösségépítés is – nagymértékben keverednek a különböző szakok hallgatói.
Czinkóczi Naomi Cyclist Archetypes of MOME című infografikai munkája a Campus kerékpáros-közösségét vizsgálja három archetípus – a Sisakos Remete, a Küllők Harcikocsija és a Pedálok Bolondja – kialakításával. A tipológia az egyéni viszonyulásokat mutatja meg természethez, tudatossághoz, spontaneitáshoz és közösségi közlekedéshez, statisztikai megoszlással is kiegészítve (50%, 26%, 24%). A projekt egyszerre játékos és analitikus, vizuálisan letisztult, ugyanakkor kulturálisan is érzékeny térképe a belső sokféleségnek.
Keceli-Mészáros Emese munkája a MOME Campus parkja növényzetének a diverzitását fordítja le egy adatalapú, makettszerű térbeli installáció nyelvére. A hajóformává összeállítható térbeli elemek struktúráján keresztül érzékelhetjük például a vadgesztenye, a som, a nyírfa és más fajok közti megoszlást. Az installáció azt is megmutatja, hogy a most épülő közösségi kert helyén lévő jelenlegi alacsony biodiverzitás miképpen válik gazdagabbá a fejlesztéssel.
Rozán Péter egy 3D-nyomtatott térbeli installációval dolgozta fel a méhészet adatait, melyben a kaptárak súlyváltozását jelenítette meg. A kiállítás technológiai és anyaghasználati spektrumát bővítő munka megmutatja, hogy mely hónapokban dolgoztak a legtöbbet a MOME-méhek.
Szeptemberben egyébként két új MOME Zero-projekt indul a közösségi kert és a komposztáló átadásával. Utóbbihoz oktatási-kutatási program is kapcsolódik: a tökéletes komposzt összetételét szenzorokkal vizsgálják, majd az itt rögzített adatokat is láthatókká teszik, remélhetőleg ismét a tárgyalkotó szakosok bevonásával.