A közös munka 2025 szeptemberében indult egy kutatással, amelyben a hallgatók a színház összetett téri viszonyait és azok feloldási lehetőségeit vizsgálták. Ezt követően kísérletező koncepcióterveket alkottak, majd a folyamatot az építészhallgatók által tervezett és kivitelezett előcsarnok-átalakítás zárta le. 

A Molnár Bea központvezető és Hámori Péter oktató irányításával dolgozó végzős évfolyam egy szemeszteren át vizsgálta az Örkény tereit és működését. Workshopokon, bejárásokon és megfigyeléseken térképezték fel az organikusan kialakult épület adottságait, és a színház munkatársaiból álló konzultációs csoport is részt vett a folyamatban. 

A hallgatók három területre összpontosítottak: a Madách tér és az előcsarnok kapcsolatára, az első emeleti társalgóra és a backstage-helyiségekre, valamint a második emeleti irodákra, majd elkészítették makettjeiket és koncepcióterveiket. A négy csoport eltérő megközelítései a közösségi találkozások és az intimebb helyzetek egyensúlyát keresték a színház tereiben, funkcionálisan tervezték át az adottságok alapján a tereket. 

A szemeszter lezárása után nyáron az Örkény egy kisebb léptékű, közvetlenül megvalósítható feladattal kereste meg az évfolyamot, melyben az előcsarnok újragondolására fókuszáltak. Az érdeklődő hallgatók önálló csapatot alakítottak, munkájukat Bene Tamás DLA mentorként segítette a tervezés és a kivitelezés során.  

A színpad padlóját pont ugyanekkor, 2026 nyarán újították fel, az elbontott fapallók pedig az előcsarnokban kaptak új szerepet. „Ebből a gazdag történeteket hordozó fából készült el az új bútorzat, amely az anyag újrahasznosításával, a színházi emlékezetet továbbörökítve hoz létre találkozási pontot az előcsarnokban” – fogalmazott Angyal Mátyás mesterszakos hallgató, a projekt egyik vezető tervezője. 

A sok rétegben feketére festett pallók megőrizték az előadások és az évtizedes színpadi munka fizikai nyomait: a bútorokban a fekete felület befelé fordul, így az anyag eredeti karaktere konzervált állapotban rejtve marad. Felül a simára gyalult, natúr oldal látható, rajta több ezer korábbi csavarlyuk világos pontokból kirajzolódó mintázatával. „Ezek a »hibák« az anyag javítása után világos pöttyök mintázataként válnak láthatóvá” – tette hozzá Angyal. 

A pallók színesre festett élei a régi színpad alaprajzához kapcsolódnak: segítségükkel visszakövethető, hol helyezkedtek el egykor az egyes elemek a deszkázat rendszerében. Az átalakított fenyőpallókat tölgyfa szerkezet tartja, amelynek egyszerű konstrukciós logikája az egész bútorcsaládon, az asztalokon, székeken, a padon és a pulton is végigvonul. A sötét tapéta eltávolításával szabaddá tett nyers fal a vakolat korábbi rétegeit is láttatja, és világosabb teret nyit. Az új előcsarnok most a várakozást, a találkozást és a beszélgetést egyszerre teszi kellemesebbé, miközben anyagaiban a színpad történetét viszi tovább. 

A kurzuson részt vett: Angyal Mátyás, Balaskó Levente, Balogh Eszter, Bárczy Alíz, Csuka Júlia, Raquel Guedes, Győri Simon, Lander Hardy, Kocsis Tamás, Králik Boglárka, Kroneraff Orsi, Lengyel Luca, Márkus Dávid, Sofia Meneses, Sinay Domonkos, Soóki-Tóth Anna, Szelevényi Oskar és Vizi Borbála. Kurzusvezetők: Hámori Péter, Molnár Beáta és Kocsis Ferenc. 

Az előcsarnok átalakításában Angyal Mátyás, Balaskó Levente, Bárczy Alíz, Bárczy Bernát, Bárczy Mánuel, Bene Tamás, Bessenyey Barnabás, Csuka Júlia, Győri Simon, Iván Szabolcs, Kiss Benedek, Kocsis Tamás, Kroneraff Orsi, Lipótzy Kristóf, Molnár Beáta, Sinay Domonkos és Soóki-Tóth Anna működött közre.