Az embereknek szükségük van a társas testi kapcsolatra, és ennek fontos eleme egymás megérintése. Az érintés „képes pozitív érzelmeket generálni és a negatív érzelmeket modulálni, [és] negatív érzelmeket is képes generálni”. Az érintés érzékelésének kérdése olyan kérdés, amely a kereskedelmi célú szociális virtuális valóság (social VR vagy SVR) platformok kapcsán is felmerül, amelyek egyre nagyobb ütemben szaporodnak és egyre több felhasználót vonzanak, különösen a 2020-as COVID-19 járvány kezdete óta. A „közösségi VR” olyan 3D-s virtuális terekre utal, ahol a felhasználók fejre illeszthető VR-kijelzők vagy más VR-képes eszközök segítségével interakcióba léphetnek egymással. Ezekben a terekben a felhasználók szocializálódhatnak és különböző típusú tevékenységeket végezhetnek (pl. játék, munka és tanulás).

A szoftver és a felhasználói élmény kialakítása szempontjából a közösségi VR-terek hasonlóak korábbi együttműködő virtuális terekhez, mint például a Second Life. Míg más közösségi/online terek elsősorban az ismerősök közötti interakciókat segítik elő, addig az SVR a szocializáció újszerű útjait kínálja. Kutatásunk a multiszenzoros tervezés mentális egészségre gyakorolt lehetséges hatását vizsgálja, különös tekintettel a fantomérintés jelenségére. Ez a feltárás arra hívja fel e terek tervezőit, hogy mérlegeljék munkájuk etikai következményeit. Ezenkívül az eredmények hozzájárulhatnak a biztonsággal, a beleegyezéssel és a megtestesüléssel kapcsolatos etikai megfontolásokról a szociális VR-ban. Ezt a kutatást az ÚNKP-23-4-II-MOME-11 (Új Nemzeti Kiválóság Program ösztöndíja) támogatta.