Tükörnyomatok / Impronte speculari
A nyomhagyás legközvetlenebb, ugyanakkor igen időtálló módja belekarcolni a felületbe, és Róma az ókor óta különösen gazdag tárháza az ilyen egyszerű, karcolt jeleknek, feliratoknak. A karcolatok megjelenésében a gesztus kegyetlensége ellenére sincs semmi tolakodás, valahol az intimitás és a nyilvánosság határán egyensúlyoznak. Aki ilyen karcolatot készít, kicsit mintha befelé beszélne, magának szeretné objektív módon megerősíteni a jelenlétét. Így az eredeti szándékoknak és jelentéseknek gyorsan nyomuk vész, még ha maga a jel évszázadokig fennmarad is. Munkámmal ezeknek a homályos emlékeknek szeretnék emléket állítani.
Il modo più diretto, e al tempo stesso duraturo, di lasciare una traccia è incidere una superficie. Roma, fin dall’antichità, è un archivio particolarmente ricco di questi segni e iscrizioni graffite. Pur nella durezza del gesto, queste incisioni non risultano invasive: si collocano sul confine tra intimo e pubblico. Chi le realizza sembra rivolgersi verso l’interno, come per confermare a sé stesso la propria presenza. Le intenzioni e i significati originari svaniscono rapidamente, anche quando il segno rimane visibile per secoli. Il lavoro rende omaggio a queste memorie sfumate.









