“Rajzoltam és festettem. Szőttem-fontam, tanultam és tanítottam… A Szabad Művészetek Doktorának neveznek, de erre igazándiból nincs szükségem, (ez csak egy cím) mert amíg élek, addig szépséget akarok adni az embertársaimnak. Tapintható, melegséget adó, elgondolkoztató textileket készítek már majd 50 éve.” - írta magáról a napokban elhunyt Penkala Éva, egyetemünk nyugalmazott docense. 70 éves volt.

Penkala Éva elment, és fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy immáron pusztán munkáin keresztül ad embertársainak szépséget és melegséget. Alkotásai az élet leképezésének az egyik legarchaikusabb technikájával, a szövéssel kelnek életre. A kiemelkedő tehetségű textilművész nem csak tanított a MOME-n, de a jogelődjének számító Iparművészeti Főiskolán is tanult. A nyolcvanas évek végén a textilművészek új generációjának tagjaként lépett a nyilvánosság elé, a kárpitművészet megújítójaként, majd aktív művész karrier mellett textilművészek generációinak vált mesterévé. Házastársával, Scherer Józseffel, egyetemünk tanárával, ipari formatervezővel, járműtervezővel gyakran állítottak ki közösen is, megfogalmazva mindazokat a közös értékeket, gondolkodásmódot, amelyeket közvetíteni akartak.

Penkala Éva olyan szakmai alapművek létrehozásában vett részt mint a több kiadást megért Nagy szövéskönyv I-II, amellyel a textilművészet iránt érdeklődő laikusok is elindulhattak a szövés szépségei felé. Mindezzel és munkáival mindenki számára érthetővé tette és eljuttatta a szövés, mint kifejezésmód csodáját.

Penkala Éva pályáját az Artportal idézi meg….