MOME-hallgatók tervei alapján revitalizálhatják a sitkei Batthyány-birtokot

Dátum: 2024.03.20
A sitkei Batthyány-major romos állapotában is megragadja az arra járók képzeletét. Az inspiráló épületegyüttes ezúttal egy kurzusheti kurzus tárgya volt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, mindebből pedig további együttműködés várható a tulajdonos Batthyány-leszármazottakkal is. A revitalizációs projekt középpontjában egy kortárs idősek otthonának a terve áll, amely a helyi értékek megőrzését, továbbadását is segítené.

A participatív szemléletű kurzusheti kurzus során tizennyolc hallgatóval dolgozott együtt az emocionális tervezés, a szociális design módszertana mentén German Kinga, Pozsár Péter és Kicsák Blanka, a projekt ötletgazdája. Kicsák design- és művészetmenedzser szakos hallgató, aki a témát még Stefan Lengyel-ösztöndíjasként kezdte feldolgozni, majd szakmai gyakorlatát is ennek szentelte, a projekt ebből nőtt ki. A sitkei majorság műhelyeinek, elhagyott házacskáinak, kertjének, gabonaszárítóinak és kovácsműhelyének tartalmi újrahasznosításán, egy kortárs, emberközpontú, a magas életminőséget szem előtt tartó́ idősek otthonának a megvalósulási lehetőségein kezdett el gondolkodni, majd ehhez társult kurzusvezetőként German Kinga szakvezető, művészettörténész, egyetemi docens és Pozsár Péter építész, oktató, majd vonódtak be a további hallgatók. A kibővült csapat a kurzuson a helyszín kihívásainak a megértését tűzte ki célul, az idős és fiatal korosztály találkozásainak, esetleges együttélésének a lehetőségeit vizsgálta, majd személyes kapcsolódásokat tervezett úgy, hogy az az idősek aktívabb életmódját támogassa, illetve a találkozásokat idősek és fiatalok, turisták és helyiek között.

A módszer, amellyel a csapat dolgozott, az életközpontú design- és tervezői kapcsolatteremtés, mely az emocionális tervezés horizontján mozog; ezzel álmodtak meg egy kortárs, kreativitásra és részben antropozófiai elvekre épülő idősek otthonát, s eköré terveztek esemény- és élménydús közeget.

A participatív módszertanú kurzus lehetőséget teremtett a MOME-hallgatók és a Sitkén épülő közösség kapcsolódási pontjainak a feltárására. A gyakorlati munkát ráhangoló előadásokkal alapozták meg, a kurzusvezetők mellett előadást tartott Kaucsek György ergonómus, pszichológus, Fekete Balázs közgazdász, valamint a Waldorf-közösség tagjai, Gyarmati Judit pedagógus és Nagy Gábor kertésztanár.

A hét folyamán öt csapat dolgozott együtt öt témában, amelyek a vizuális identitás, az ideiglenes építészeti megoldások, a kültéri eszközök és útvonalak, az ÜLLŐ eseménykávézó, valamint az Archívum-szőttes voltak. A vizuálisidentitás-csapat egy olyan frappáns motívumegységet keresett, amely, miközben nem „foglalt” a felekezetek tekintetében, összehangolja a helyszín tartalmi sajátosságait az antropozófiai értékelvekkel és a leendő közösség szellemiségével. A találkozások tereivel foglalkozó csapatot a volt kovácsműhely és annak megmaradt berendezése inspirálta. Az ÜLLŐ névre keresztelt közösségi térbe kávézót, helyi termékeket árusító boltot, inkluzív előadóteret és lemezgyűjteményt is terveztek. Az archívum témakörét feldolgozó csapat az egységbe emléktárat, videóinstallációt, és olyan aktivitást tervezett, amelyben megjelenik a történetmesélés és az emlékezet, valamint egy saját hagyomány is kapcsolódhat hozzá, melynek keretében helyben, helyi anyagokból, szőttesből készülne egy halottilepel-kollekció, kapcsolódva a korábbi ottani tevékenységekhez is.

 

A kültéri megoldásokat gondozó hallgatók a lugast gondolták újra, amelybe permakultúra-kertet, mesélő padot, kültéri bútorcsaládot és háziállatokat képzeltek el. Három fő kategóriából indultak ki: növénytermesztés, háziállat-tenyésztés, valamint a lelassulást, a dialógust segítő kültéri bútorok tervezése. A tervezés során egy olyan faszerkezetes építményt dolgoztak ki, amely az embereket a szabadban tartózkodásra és a kapcsolatteremtésre ösztönzi, majd ebbe integrálták a nagyrészt helyi anyagokból és hulladékból elkészíthető „transzgenerációs padokat”, amelyek a helyiek és a látogatók egymásra fordított idejét padba vésett szövegekkel vizualizálnák.

Az ideiglenes építészeti megoldások csapata azon dolgozott, hogy olyan épületet tervezzenek, amelyek megoldást jelenthetnek az átmeneti helyzetekre, amikor a majorság még nem rendelkezik állandó lakóközösségekkel. Így jutottak el az építészhallgatók az áttetsző pavilon kialakításához, amely több funkciót is betölthet: egyaránt szolgálhat ideiglenes menedékként, pihenőhelyként és találkozópontként.

 

Az interdiszciplináris kurzus egyik fő eredménye maga a folyamat volt, hiszen megérteni a helyszín specifikus kihívásait és a generációs szakadékokat, vágyakat és elvárásokat jelentős lépés az életközpontú tervezői kapcsolatteremtésben. Annak köszönhetően, hogy minden hallgató az összes munkafázisban és döntésben jelen volt, miközben szakmai-tervezői tudását a közös célok érdekében mobilizálta, valamennyien tágabb döntési-cselekvési térben, változatosabb spektrumban vizsgálhatták meg a felmerülő problémákat. A nyilvánosan bemutatott tervek és javaslatok személyes élményeken alapulva, egyéni motivációkból kiindulva, közösségi élményként születhettek meg.

Záróeseményként a résztvevők április elejére egy, a teljes csoportot érintő sitkei találkozót terveznek, amelyen a hallgatók és a tulajdonosok megbeszélhetik a közös gondolkodás és a projekt lehetséges folytatását.

 

 

Részt vevő hallgatók:

Bali Bettina Gréta, Balogh Enikő, Bera Viktor, Éles Ajsa Ilona, Galgon Hanna, Gátos Luca, Gergely Áron, Kaposi Gergő Bálint, Kecskés Fanni, Kiss Anna Flóra, Lázár Csenge, Lelkes Sára, Nyuli Zsombor, Pribelszki-Balatincz Adél, Simon Dániel György, Szabó Márton, Tóth Nikolett, Wéber Luca.

 

Meghívott előadók:

Gyarmati Judit (Waldorf-pedagógus), Nagy Gábor (kertésztanár), Kaucsek György (pszichológus, ergonómus), Fekete Balázs (közgazdász). 

További hírek

A nagy mesterek legfontosabb mondatai szelíden hangzanak el, mégis egy életre velünk maradnak. Benkő Imre halk szavú jelenléte ilyen volt, formális és informális keretek között egyaránt. Számos fotográfus tanulhatott a társadalomábrázoló humanista művész érzékeny, empatikus szemléletéből, gondolkodásmódjából táplálkozva. Noha csupán két évig, 1998 és 2000 között oktatott a Zugligeti úti intézményben, riportfotóórái, visszafogott, részletekre érzékeny iránymutatása a dokumentarista fotográfia egész középgenerációját inspirálta. Tudásának lenyomata, ha nem is a maga teljességében, töredékeiben még a második, harmadik nemzedék munkáiban is felfedezhető.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) videó- és podcastsorozataiból kiderül, hogy a művészet, a design és a tudomány összekapcsolódása alapvető jelentőségű a világ komplex problémáinak a megértésében és azok megoldásában. A Zugligeti úti campuson megvalósult kiállítások, események és workshopok pedig arra teremtenek lehetőséget , hogy a különböző generációk személyes élményeken keresztül fedezzék fel a kutatási területeket.
Hogyan éledhet újjá a Tungsram gyárváros, ahol valaha 12 ezer ember mindennapjai teltek, miként dolgozik együtt az egyetem a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, és mire jók, hogyan értelmezhetők adatvizualizációval az okoskészülékekből kinyert egészségügyi adatok... Csak néhány kérdés, amelyre a MOME programjain kaphatunk választ. A klasszikus formatervezést érintő területek mellett számos további eseményen ismerkedhetünk meg az idei Budapest Design Weeken a MOME hallgatói-kutatói tevékenységével. A társadalmi beágyazottságtól a városi léptékeken át a vizualitás és az anyagtudomány kortárs kihívásaiig kaphatunk átfogó képet az egyetem komplex szakmai tevékenységéről.