Tisztelt MOME Polgárok,

egyetemünkön zavar támadt, pedig feltételezhető, hogy minden szereplő részese a MOME eszmeiségének, a MOME elmúlt közel 150 évének. Most azonban nem áll össze a kép. Ebben a helyzetben csak egymásra számíthatunk, és meg is kell adnunk az esélyt a bizalomra.

Soha nem jelent problémát a különböző vélemény, megközelítés, a probléma akkor adódik, ha nincs párbeszéd, ha nem halljuk meg a másik érveit. Pedig van veszíteni valónk. Az elmúlt 150 év minden mozzanata fontos, ne essünk abba a hibába hogy csak magunkat látjuk. Nagy elődeink, legyen az Kelety Gusztáv, vagy Kozma Lajos, azon munkálkodtak, hogy életben tartsanak egy olyan kezdeményezést, amelyet még Lechner Ödönék indítottak el szinkronban az európai fejlődéssel.

Nem gondolhatjuk, hogy csak a mának élve kell érveinket értelmezni. A krízishelyzetekben messzebbre kell látnunk. Az egyetem megmaradása, normalitása és hírnevének erősítése túl kell mutasson a napi küzdelmek szintjén, megteremtve a közösség kohézióját, hiszen tétje közösségként csak a hétköznapi cselekedeteink összességének van.

Amikor valamit követelünk, amikor valamin változtatunk, akkor gondoljunk a holnapra, a következményekre is. Ebben a folyamatban elengedhetetlen a szakmai vízió megléte és az emberi méltóság fenntartása. Ehhez keressük meg a hétköznapiságunk összességét, hogy el tudjunk számolni az elmúlt 150 évvel. Ne azt nézzük, hogy ki van elől, hogy ki a hangosabb, hanem azt hogy miként tudunk belépni olyan időablakokon, amelyek biztosíthatják a továbblépést, a jelen helyzet egyensúlyának megtalálását. Kérem, hogy az egyetem minden polgára - akár aktív, akár passzív szerepben - támogassa a MOME eszmeiségének azon sajátját, amely képes a párbeszédre, a transzparenciára és a megegyezésre.

“két abszolútum van a világban: felettünk a csillagos ég, s a bennünk lévő erkölcsi törvények”
(Immanuel Kant)

Kopek Gábor

egyetemi tanár
a MOME korábbi rektora
a MOME Alapítvány tagja