A most záruló Change Agents projekt résztvevői a konzorciumba tömörült barcelonai Fundació Privada Elisava Escola Universitària, az észt Kunstiakadeemia, a berlini Universität der Künste, a bolzanói Libera Università és az izraeli Shenkar College a MOME vezetésével alkották meg azt a mindenki számára hozzáférhető, ingyenes kiadványt, amellyel a social design oktatásához, gyakorlásához és így a pozitív társadalmi változásokhoz járulnak hozzá. 

A társadalmi kihívásokra reagáló módszertani anyagot november 21-én a barcelonai Elisava designegyetemen mutatták be egy egynapos konferencián, ahol egyetemi intézmények és civil szervezetek találkoztak, hogy a közösségi működés és a social design területéről új modelleket ismerhessenek meg. 

Az esemény annak a 2023 elején indult Erasmus+ Change Agents projektnek a záróakkordja, amely öt egyetemet és két civil szervezetet kapcsolt össze, hogy új módszerek, stratégiák mentén közelítse a civil és az akadémiai szektort. A közös munka alapját a 2020-ban alapított Social Design Network adta, amelyet a Fehér Bori ( tudományos főmunkatárs, MOME Innovációs Központ/jának Social Design Hub)ja és Jonathan Ventura az izraeli Shenkar designegyetem professzora hozott létre, célja pedig a social design tudásbázisának az erősítése volt. A hálózat hozzájárul a terület oktatásának és kutatásának a globális előmozdításához, keretein belül világszerte elismert kutatók, oktatók és gyakorlati szakemberek dolgoznak. 

A Change Agents projekt azokat a szereplőket hozza össze, akik már rendelkeznek terepmunka-tapasztalattal, és közvetlen kapcsolatban állnak azokkal a közösségekkel, amelyek majd a tervezési folyamat eredményeit hasznosítják. Ez a kapcsolódási pont eddig többnyire hiányzott a felsőoktatási intézmények palettájáról, ezért különösen fontos ez a kezdeményezés. 

Ahogyan Guim Espelt Estopà, a barcelonai Elisava kutatója mondja, kulcsfontosságú a social design projekteket a felsőoktatási intézmények designtanterveibe integrálni ahhoz, hogy a társadalmi kontextust jobban felfogó tervezőgenerációkat neveljünk. 

A most záruló projekt eredménye a Change Agents – Blueprints for Interinstitutional Collaborations című kiadvány, amelynek célja, hogy módszertani ajánlásaival és gyakorlati útmutatásaival támogassa a social design területén dolgozó szakembereket, oktatókat, diákokat és civil szervezeteket, valamint a civilekkel együttműködő közigazgatási és piaci szereplőket. Az itt feltárt módszerek és stratégiák, jó gyakorlatok révén hatékonyabban és sikeresebben dolgozhatnak együtt a civil szervezetek a felsőoktatási intézményekkel. 

A blueprint bemutatja, miként válaszolhat a design – az oktatási, egészségügyi, városfejlesztési vagy a mélyszegénységet, a nemek közti egyenlőséget érintő projektekkel – a közösségek valódi igényeire. Megvilágítja, hogy mik a pozitív változás feltételei, milyen attribútumok mentén lehet azt sikeresnek nevezni, valóban bevonták-e a résztvevőket. Mindez kiemelten fontos bármilyen helyi projektben, hiszen épp arról szól, hogy az emberek életminősége javulhat ezáltal. 

A berlini egyetem professzora, Bianca Herlo kiemeli, hogy a social design természetszerűleg segíti egy jobb világ kialakulását, hiszen a méltányosságot és az igazságosságot helyezi előtérbe, célja az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a befogadóbb oktatáspolitika kialakítása. 

Jonathan Ventura, a Shenkar egyetem filozófiaprofesszora számára azért fontos social design, mert mint mondja, „ez az a terület, ahol a designerek és az oktatók a legnagyobb hatást gyakorolhatják a társadalomra. Az együttműködés a civil szervezetekkel alapvetően jelen van a social designban. Mivel ezek a projektek rendkívül összetettek, úgy vélem, ez a módszertani útmutató segíteni fog abban, hogy az együttműködések könnyebben kezelhetők és ezáltal gyakoribbak legyenek”. 

Főként azoknak a „változásügynököknek” szól ez a kiadvány, akik elkötelezettek a társadalmi változások előidézése iránt, miközben az is célja, hogy támogassa az intézményi és közösségalapú designprojektek minőségének a javítását, és új oktatási megközelítéseket mutasson. A könyv szakirodalmi áttekintésre, módszertani ajánlásokra és esettanulmányokra támaszkodik, és a gyakorlati együttműködéshez szükséges útmutatóként szolgálhat, mindemellett etikai kérdéseket is tárgyal, valamint a közösségvezérelt designprojektek tervezésére vonatkozóan konkrét ajánlásokat fogalmaz meg. 

„Tulajdonképpen minden oktató a „változás ügynöke” – mondta Fehér Bori DLA, a MOME tudományos főmunkatársa, a projekt vezetője. Hozzátette: „Kiemelten fontos, hogy időt szánjunk a változások közepette tapasztalataink megosztására, és hogy ez egy reflektív folyamattá váljon, hiszen csak így lehet a szervezetek közt feszültségmentes együttműködést elérni, és a kívánt irányba haladni.” 

Arról, hogyan fogadják és alkalmazzák majd a Blueprintben írtakat a különböző célcsoportok, Ariel Guersenzvaig, az Elisava professzora így vélekedett: „Úgy tűnik, hogy a projekt széles körben elfogadottá válik. Mind a hallgatók, mind az oktatók értékelik a gyakorlati megközelítést, a civil szervezetek pedig a gyakorlati problémák megoldására helyezett hangsúlyt. A döntéshozók és vállalkozások is kedvezően fogadták a kiadványt a cselekvésorientált keretrendszere miatt.” 

Eva Liisa Kubinyi, az Estonian Academy of Arts junior kutatója szerint a projekt a kollektív reflektív gyakorlatok előmozdításával erősíteni fogja a civil szervezetek és a felsőoktatási intézmények közötti együttműködést. Azáltal, hogy a civil szervezetek egyenrangú szerepet kapnak az intézményközi partnerségekben, a módszertan párbeszédre és átláthatóságra épülő környezetet teremt a különböző érintettek között. A gyakorlati ajánlások és a javasolt workshopsorozat segíteni fogja a kutatókat abban is, hogy biztonságos tereket hozzanak létre a párbeszédhez. 

„A könyvben leírt intézményközi együttműködési irányelvek mentén a civil szervezetek és a felsőoktatási intézmények olyan keretrendszereket alakíthatnak ki, amelyek kölcsönös előnyöket biztosítanak mind a hallgatók, mind a közösségek számára. Ezek a keretrendszerek támogatják a közösségi projektek nyomon követését és hatásuk mérését – ami két kulcsfontosságú elem a sikeréhez” – fogalmazott Teresa Palmieri, a bolzanói Libera Università oktatója és kutatója. 

További információk és a kiadvány itt elérhető: 

https://socialdesignnetwork.org/project/erasmus-change-agents/