Előadó: Łukasz Adamski, igazgatóhelyettes, Zachęta – Nemzeti Művészeti Galéria, Varsó 

Az előadás témája a Sziléziai Múzeum mint egy olyan regionális múzeum, mely  a társadalmi változások, identitásvesztés és gazdasági hanyatlás által fémjelzett posztindusztriális kontextusban született újjá.  Az átalakulásban az igazgató elsőszámú meghatalmazottjaként vettem részt. Tapasztalataimra alapozva beszámolok arról, hogy a múzeum hogyan formálta az összetartozás narratíváját, a nagy történelmi keretekre való hivatkozás helyett helyi, a közösségi elbeszélésekre alapuló történetmeséléssel. Előadásomban esettanulmányokat mutatok be, mint például a Zajawka – a Felső-Sziléziai hip hop-ot bemutató, a közösséggel együtt létrehozott kiállítás vagy nemzetközi együttműködés olyan művészekkel, mint  Mirosław Bałka, Chiharu Shiota és  Dani Karavan, valamint a “Mi múzeumunk”  részvételre alapuló kampány. A példák mind arról szólnak, hogy egy helyi múzeum miként adhat teret a közösségi emlékezetnek, társadalmi részvételnek, és válhat kulturálisan releváns tényezővé.

Előadó: Dr. Sebastian Baden, Schirn Kunsthalle Frankfurt

A Schirn Kunsthalle Frankfurt 1986-ban nyitotta meg kapuit, és mára a nemzetközi kortárs és modern művészet egyik meghatározó intézményévé vált. Gyűjteménnyel nem rendelkező művészeti múzeumként elsősorban a releváns kortárs témákat bemutató különleges kiállításokra, a 19. század óta eltelt időszak művészettörténeti újrafelfedezéseire, valamint a feminista és sokszínűségi perspektívákra helyezi a hangsúlyt. A Schirn Kunsthalle a kiállításokhoz kapcsolódva átfogó oktatási tevékenységet is folytat. Az előadás áttekintést ad az intézmény művészeti oktatási programjáról és annak legfontosabb elemeiről.

A frankfurti Römerbergtől a Bockenheim városrészbe, majd a főépület felújítása idején ideiglenes helyszínekre történő költözései során a Schirn folyamatosan bővítette és erősítette oktatási tevékenységét. Kapcsolati hálójuk jelentősen gazdagodott, támogató programjaik kiszélesedtek, és kínálatuk egyre több generáció számára vált elérhetővé. Ennek köszönhetően új közösségekhez is eljuthatnak, és még sokszínűbb közönséget szólíthatnak meg művészeti kiállításaik révén.

Előadó: Dr. Sonja Kinzler (Museum director, Kieler Stadt und Schifffahrtsmuseum)

Kiel történelmi múzeuma megtette az első lépéseket a részvételiség és a közönségfejlesztés területén. Ez az előadás egy interaktív kiállításba nyújt betekintést, amely a múzeum jövőjére fókuszált. A kiállítás a látogatók elvárásairól és tapasztalatairól kérte ki a véleményüket, és a tárgyak helyett kérdéseket állított a középpontba. Mit tanult a múzeum a látogatóitól – és azoktól, akik nem látogatják? A kiállítás eredményeinek összehasonlítása a látogatói felmérés (mint megalapozottabb megközelítés) és más módszerek eredményeivel lehetőséget ad arra, hogy megvitassuk ezek előnyeit és hátrányait.

Előadók: Dabi-Farkas Rita és Popovics Viktória (Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest)

A múzeumok társadalmi szerepe és a közösségekkel való kapcsolata folyamatosan változik és formálódik. Az ICOM időről időre újrafogalmazott múzeumdefinícióiban egyre hangsúlyosabbá válnak a nyitott, befogadó, elfogadó, közösségi alapon működő intézményi modellek. A Ludwig Múzeum 2020-ban kapta meg a közösségi múzeum címet, amelyet azóta is tudatos kurátori és múzeumpedagógiai vállalásokkal erősít. 

A Vigyázat törékeny. Handle with Care (2023–2024) és a Golden Repair – Finom illesztések (2025–2026) című kiállításokkal a kurátorok többek között helyi közösségekhez való kapcsolódást, valamint a társadalmi egyenlőtlenségekre reflektáló, azok enyhítését célzó cselekvő megközelítést tűzték ki célul. Civil szervezetekkel, oktatási és szociális intézményekkel kialakított együttműködéseik új közönségrétegek megszólítását és bevonását teszik lehetővé, erősítve az intézmény befogadó szerepvállalását.

Az előadók arra keresik a választ, miként válhat a „mindenki számára nyitott múzeum” eszméje gyakorlati tapasztalattá: mitől érzik magukat valóban befogadva a kultúrához szociális, értelmi vagy fizikai akadályok miatt korlátozottan hozzáférő személyek; hogyan alakíthatók a múzeum fizikai terei és szellemi keretei komfortossá és vendégszeretővé; és miként formálódhat a múzeumi közönség hosszú távon kötődő közösséggé.

Előadó: Tamás István (Józsefvárosi Múzeum, Budapest)

Az előadás a Józsefvárosi Múzeum megszervezésének és közösségi alapú működésének folyamatát mutatja be – azt, hogyan jött létre egy kortárs szemléletű, nyitott városi múzeum a kerület múltjának és jelenének metszéspontjában. A bemutató kitér arra, miként alakultak ki a gyűjteményezés, a kutatás, a kiállításrendezés és a múzeumpedagógia gyakorlatai úgy, hogy mindezek a helyi közösségek bevonásával és tapasztalataira építve valósuljanak meg. Szó esik a Józsefvárosban élők emlékezete és tárgyi öröksége alapján létrejövő gyűjteményi fejlesztésekről, a részvételi alapú kiállítások és programok szerepéről, valamint arról, hogyan válhat a múzeum a közös gondolkodás és a társadalmi párbeszéd terévé. A Józsefvárosi Múzeum példája azt mutatja, miként lehet egy intézmény nemcsak a városrész múltjának őrzője, hanem annak aktív, élő része is.

Előadók: György Gabriella, Sütő Tünde,  (Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre) Klug Emese, Kukla Olivér (Diákkurátorok)

A múzeum állandó, a képzőművészeti gyűjteményt bemutató kiállításába illeszkedő és azt kiegészítő tárlattal zárult a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum diákkurátor programja 2024 májusában. A nyolc, 13-18 éves korú diák egy éven keresztül különböző online és offline képzés keretében ismerkedett meg a múzeum kortárs gyűjteményével és a múzeumi háttérszakmákkal, majd önállóan egy közös kiállítást rendeztek a saját kedvenc műtárgyaikból. 

A múzeumpedagógusok facilitátori szerepéről, a projekt újra-újratervezéséről, a közösség formálódásáról és a módszertani kihívásokról szól az előadásuk.