Virágnyelven: Népművészet, mint transzgenerációs örökség

A népművészet jelrendszerébe kódolt transzcendens tudás, a kulturális örökségünk, egy közös identitás kifejezője. Az élő népművészet utáni korban vizsgálom a díszítőművészet funkcionális szerepét, és a szimbólumok aktualitását. A kalocsai hímzések fejlődését tanulmányozva keresem a népművészet, és népi díszítőművészet kortárs olvasatát, a minták aktualizálásával, és a népi jelrendszer jelentés szintjeinek feltárásával célom, hogy kapcsolódási pontot teremtsek a tradícióink és a 21. századi ember között. A növényi ornamentika a kultúra és hagyomány áramlásának, folyamatos megújulásának szimbóluma. A virág, mint női attribútum, a női teremtő és éltető erő jelképe, ami a hímzések “virágnyelvén” megfogalmazva öröklődik tovább generációról generációra. Valamint a természet és az ember ősi kapcsolatának elválaszthatatlan egységéről is szól.

Szakdolgozatomban a népművészet kortárs interpretációjának aktualitásával foglalkozom. A dolgozatban szakirodalmi kutatást végzek a hagyományos népművészetről, annak eredeti funkciójáról, eredeti közegéről és a népművészet kialakulásának, fejlődésének és hanyatlásának körülményeiről, valamint vizsgálom a népművészet eredeti közegén kívüli megjelenéseit, a népviseletek és népi díszítőművészet divatba való beemelésének kísérleteit, valamint kortárs tervezők példáin keresztül keresem a népművészet mai felhasználásának helyes útját. A dolgozatban olyan kérdésekre keresek választ, hogy létezik-e kortárs népművészet, és ha igen, milyen határai vannak, és hogy illeszthető be a konzervatív hagyományőrző szemlélet szabályrendszerébe? Mennyire lehet tágítani ezeket a határokat ma, amikor már nem egy élő közösség művészeti tevékenységének a részeseként, hanem autonóm művészként használjuk a népi kultúra örökségét? Milyen felelőssége van egy tervezőnek, és milyen szerepe lehet a divatnak a népi tradícióink tovább éltetésében? A szakdolgozatom célja, hogy eddigi tapasztalataimat és a népművészetről szerzett ismereteimet összefoglaljam, valamint a saját munkáimat és más tervezők munkáit vizsgálva kijelöljek magam és mások számára is egy utat a népművészet kortárs felhasználásának általam helyesnek vélt értékteremtő módjairól.