„...azt játszottam, hogy neki fényképezek...” – Benkő Imre tanári pályájára emlékezünk

Date: 2025.10.18
A nagy mesterek legfontosabb mondatai szelíden hangzanak el, mégis egy életre velünk maradnak. Benkő Imre halk szavú jelenléte ilyen volt, formális és informális keretek között egyaránt. Számos fotográfus tanulhatott a társadalomábrázoló humanista művész érzékeny, empatikus szemléletéből, gondolkodásmódjából táplálkozva. Noha csupán két évig, 1998 és 2000 között oktatott a Zugligeti úti intézményben, riportfotóórái, visszafogott, részletekre érzékeny iránymutatása a dokumentarista fotográfia egész középgenerációját inspirálta. Tudásának lenyomata, ha nem is a maga teljességében, töredékeiben még a második, harmadik nemzedék munkáiban is felfedezhető.

Benkő tanári pályája nem mérhető félévek számában. Generációk tanultak tőle működése, képei, beszélgetések nyomán. A fényképezés csodálatos találmány– mondta egyszer–, lehet végtelenül egyszerű: egy gombnyomás, egy családi emlékkép, egy tudományos dokumentum, egy helyszínelő bizonyítéka, de lehet egy életre szóló vizuális kalandozás, tanulmányút... A képalkotás bonyolult játéka életem fontos részévé vált... 

Tanítványai közül sokan ma már a kortárs magyar fotográfia meghatározó alakjai – Fekete András, Máté Gábor, Rákosi Péter, Kiszely Krisztián, Kudász Gábor Arion, Molnár Zoltán, és még sokan mások. 

Az „iparos” évek után Benkő már nem beszélgetéssel, hanem a saját képein keresztül tanította őket figyelemre, alázatra, empátiára, kitartásra, és ami a legfontosabb: a fotográfia nyelvén való szabatos megszólalás iránti lelkesedésre. A hallgatóknak, akik az egyetemen már nem tanulhattak tőle, következetes és fáradhatatlan munkássága mutatott irányt, amely ma és a jövőben is példaértékű. 

Zugligeti tanítványai közül Molnár Zoltánnal közös kiállítása éppen tíz nappal a mester halála előtt zárult a Mai Manó Házban. Mély döbbenettel és szomorúsággal értesülve a művész haláláról, Molnár így írt: „A kiállítás előkészületeiben, a beszélgetések, szakmai tanácsok, amiket mindenféle megfontolás nélkül adott nekem, és, gondolom, sok más volt tanítványának, élénken él az emlékezetemben. A legnagyobb felkészültségű tudós sem tudja megmagyarázni Benkő Imre hitét, ha lehet ezt a szót használni vele kapcsolatban, tudva, hogy ő nem szerette a magasztos szavakat. Ismerni és megismertetni szerette az embereket, életterüket, akiket és ahol fényképezett. A szüntelenül kereső, játékos és nyughatatlan fotográfus, [aki] éles, pontos megfigyelője volt a világnak, amelynek a részesévé vált… Képeinek tárgya az emberi kapcsolatok, az elesett ember szeretete, a másik ember felé való teljes odafordulás képessége.” 

Ugyanezt az odaadást, elkötelezettséget emelte ki a tavalyi műcsarnokbeli életműkiállítás megnyitóbeszédében Szalontai Ábel, a MOME Doktori Iskolájának vezetője, a fotográfus egykori tanítványa is. Benkőt olyan alkotóként jellemezte, aki nemcsak fizikálisan van jelen, amikor dolgozik, hanem mentálisan és érzelmileg is részt vesz, teljes figyelemmel és odaadással viszonyul témájához. Ez a mély elkötelezettség hajtotta előre, inspirálta kitartásra és kemény munkára, és vezetett a kiemelkedő oeuvre-höz is. Benkő szubjektivitása olyan esztétikai, etikai és lélektani dimenziókat nyit meg, amelyek által mélyebb betekintést nyerhetünk az emberi létezés egészébe. Benkőn felnőni ajándék – mondja Szalontai. 

Vonzása, gondolkodása akkor is érzékelhető volt, ha személyesen nem volt jelen. Kudász Gábor Arion, a MOME Fotográfia Tudásközpontjának vezetője tanítványaként így emlékszik rá: „Kötelező stúdium volt a március 15-i eseményeken és a Balettintézetben fotózni. Éppen ösztöndíjjal Kolozsváron voltam, hogy le ne maradjak a budapesti intézetben elsajátítható tapasztalatról, elküldött a kolozsvári balettintézetbe, hogy megtanuljam a riportfotózás alapjait... Munka közben azt játszottam, hogy neki fényképezek. Készültem a konzultációkra, elképzelve, mit mutatnék meg, és vajon mit mond majd a képekről.” 

Benkő hat évtizedes fotográfiai munkássága a közvetlen tanítványokat követő generációkra is hatott, ma is tájékozódási pont, és a jövőben is az marad, hiszen képei a fentiek mellett egyben kordokumentumok; visszaköszönnek vagy megismerhetőkké válnak a korszakra jellemző meghatározó életstílusok, kulturális szokások és attitűdök. A fotók sajátos nyelven szólalnak meg, akár a nagyváros, akár a vidék adja a hátteret – elsősorban az emberi viszonyokra összpontosít. 

Művei egy csoportjában a szocialista múlt és az átmenet éveinek az illúzióvesztettsége kerül szembe a hétköznapok vagy az ünnepnapok véletlenszerű, enigmatikus mozzanataival. Hosszú távú fotóesszéi, mint az ózdi kohászat leépítésének a stációi, a Sziget Fesztivál zabolátlan, ritualizált koncertpillanatai vagy épp az ikerpárokról készített sorozata, az időben kibomló folyamatok részletgazdag regiszterét nyújtják. A fotográfia, ahogy Benkő tanította, nem eszköz a kezünkben, hanem felelősség, különleges érzékenység a világ felé – amit tanítani talán nem is lehetett volna másként. 

Felhasznált szövegek: 

Valós látomások – Benkő Imre, a szubjektív dokumentarista, az életműkiállítás kurátori szövege, szerző: Tulipán Zsuzsanna 

Valós látomások – Benkő Imre, a szubjektív dokumentarista, az életműkiállítás megnyitóbeszéde, szerző: Szalontai Ábel 

Molnár Zoltán megemlékezése 

Kudász Gábor Arion személyes visszaemlékezései 

Fotó: Spanyár Judit 

 

Az életpálya egyéb részletei itt olvashatók: https://telex.hu/karakter/kultura/2025/10/15/benko-imre-fotos-meghalt 

More news

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) videó- és podcastsorozataiból kiderül, hogy a művészet, a design és a tudomány összekapcsolódása alapvető jelentőségű a világ komplex problémáinak a megértésében és azok megoldásában. A Zugligeti úti campuson megvalósult kiállítások, események és workshopok pedig arra teremtenek lehetőséget , hogy a különböző generációk személyes élményeken keresztül fedezzék fel a kutatási területeket.
Hogyan éledhet újjá a Tungsram gyárváros, ahol valaha 12 ezer ember mindennapjai teltek, miként dolgozik együtt az egyetem a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, és mire jók, hogyan értelmezhetők adatvizualizációval az okoskészülékekből kinyert egészségügyi adatok... Csak néhány kérdés, amelyre a MOME programjain kaphatunk választ. A klasszikus formatervezést érintő területek mellett számos további eseményen ismerkedhetünk meg az idei Budapest Design Weeken a MOME hallgatói-kutatói tevékenységével. A társadalmi beágyazottságtól a városi léptékeken át a vizualitás és az anyagtudomány kortárs kihívásaiig kaphatunk átfogó képet az egyetem komplex szakmai tevékenységéről.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem újabb zöld fejezetet nyitott, hiszen szeptember 30-án átadták az egyetem Közösségi Kertjét, amely a fenntarthatóságot és a biodiverzitást erősítő campusfejlesztés meghatározó mérföldköve.
Member of the European
Network of
Innovative
Higher Education Institutions
9 Zugligeti St,
Budapest, 1121