
Búcsúzunk a Moholy-Nagy-díjas Nádasdy Ádámtól
Az ott elhangzottak azóta még érvényesebben szólnak. „Legyen szó a mai magyar nyelvhasználatról, Shakespeare és Dante műveinek újrafordításáról vagy a kiszolgáltatott társadalmi csoportok helyzetéről, rendkívüli tájékozottsága és szakértelme civil észjárással és érzékenységgel párosult. Munkásságának minden pedantériától mentes, pedagógiai karaktere inspiráló példát kínál a szakszerűség és életszerűség, a köznapiság és a kreativitás kettős kívánalmának érvényesítésére. Nádasdy az egyetem közössége számára megmutatja, hogyan lehet már-már provokatív fesztelenséggel mozogni a kultúra közegében.”
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzoraként generációkat vezetett be az angol nyelvészet és a nyelvi gondolkodás kérdéseibe, miközben közérthető, személyes hangú írásaival és előadásaival a szélesebb közönség számára is közelebb hozta a nyelv és az irodalom világát. A MOME-n visszatérő vendégünk volt, számunkra pedig minden alkalom emlékezetes marad.
Legutóbb a Rubik-szimpózium előadójaként üdvözölhettük egyetemünkön, A kocka és a kukac – régi szavak új dolgokra című előadásával nyűgözte le a közönséget. Ebben arról mesélt, milyen üdítő jelenség volt a hetvenes években az innovatív Rubik, aki egyszer csak kitalált valami fontosat.
Generációjának értékeit adta át 2017-ben, a diplomaosztón elmondott beszédében is, amelyben a pályakezdés bizonytalanságait, az alkotói szabadságot és a szakmai alázatot emelte ki, miközben arra biztatta a fiatalokat, hogy merjék elfogadni az élet kiszámíthatatlan fordulatait, és találják meg bennük a lehetőséget.
Ennek az iskolának, a MOME-nak nagy erénye – mondta – hogy igen sokfelé lehet belőle menni, hogy sokfajta utat mutat meg az itt végzőknek. „Önök nemcsak azt tanulták meg, hogy mi a szép és a jó, hanem azt is, hogy hogyan készül, miből és mennyiért. Tudnak előhívni és varrni és fűrészelni és rajzolni és hegeszteni és varázsolni. Tudjanak hát örülni az élet változatosságának, a meglepő kihívásoknak [...]. Legyenek példaképeik! Kis példaképek, mint a derék szabómester az utcából. Nagyobb példaképek, mint a Fortepan gyűjteményt a semmiből, önzetlenül létrehozó Tamási Miklós; és nagyok, mint Moholy-Nagy László, aki élete során nagyon sokfélét csinált, szerintem még dobozokat is pakolt.”
Emlékeztette a hallgatókat, hogy pályájuk során kerülhetnek szerényebb vagy éppen kiemelt helyzetekbe, de mindkettőt méltósággal és felelősséggel érdemes viselni.
Ezt megelőzően vette át egyetemünkön a 2016-os Moholy-Nagy-díjat, az elismerés alkalmával tartott elődásában visszatekintett pályájára, a gyermekkorára, és magával ragadóan mutatta be az angol nyelv sajátosságait, reprezentálva a szakmája iránti mély elköteleződését és szeretetét.
Előadásai nemcsak tudást adtak át, hanem azt a gondolkodásmódot is, amely a nyelvben, a kultúrában és az emberi kapcsolatokban rejlő szabadságot és felelősséget egyaránt képes volt megmutatni. Egy interjúban megosztotta életfilozófiájának egyik alapgondolatát is, így fogalmazott: „Hinni nem a templomban kell, ha valaki hívő. Hinni kell reggeltől estig a piacon és az iskolában is, és néha be kell menni a templomba.”


