A kerekasztal résztvevői: Bán András műkritikus, Fitz Péter és Százados László művészettörténészek, Gink Sára alkotó a MOME Doktori Iskola hallgatója.

Moderátor: Balázs Kata művészettörténész, az acb ResearchLab vezetője

A cím azért lényeges, mert a kísérleti textil-mozgalom a 70-es évek elejétől másról sem szólt, mint a texilművészet megújításáról, és ennek folyományaként önállóságának fokozatos megteremtéséről, végül pedig a „nagyművészet” (grand art) rangjára emelkedéséről. Ez nyilvánvalóan az autonómiát is magába foglalja. 
Mint minden művészeti mozgalom, az experimentális textil is radikális nyelvezetet is teremtett, használt. Az anyagkísérletek és a technika váltás folyamatos destrukciós tevékenységként jelentek meg, és az eredeti, funkcionális szerepet betöltő textiltárgyak korábbi értelmüket is elvesztették. Az így létrejövő objektek pedig ugyanúgy viselkedtek, mint a képzőművészet tárgyai – festmény, grafika, szobor, installáció – csak anyaguk volt más, textil, vagy még az sem.

Ez a folyamat a 80-as évek első felére – egy-másfél évtized után – beérett és ugyanakkor le is zárult. A korszakot ismerve és átélve nem megkerülhető az a „kultúrpolitikai” szituáció, amiben az az egész megtörtént. Kiállítások létrejöhettek – de lehetőleg távol Budapesttől – Szombathelyen, Egerben, Székesfehérváron, azaz távol a közfigyelemtől. Az egyetlen és első kivétel a fővárosban a Fészek Galéria. Ezt a kapcsolatot vizsgálja Gink Sára „Végülis autonóm” installációja és DLA tanulmánya. / Fitz Péter /

A kiállításra megjelent Gink Sára doktori kutatásához kapcsolódó első tudományos publikációja, amely a helyszínen megvásárolható, a későbbiekben pedig az ISBN könyv+ galériában lesz kapható.

Online formában jelenleg képanyag nélkül érhető el az alábbi linken:

 https://www.academia.edu/85352273/Átmeneti_térben_átmeneti_terület_az_ipari_munkásnőktől_a_k%C3%ADsérleti_textilművészetig