Békén hagyni a természetet, vagy beavatkozni és a saját mércénk szerint optimalizálni? Ez az egyik fő kérdése Szendőfi Balázs Volt egyszer egy vadvízország című filmjének, melynek nem csak rendezője, hanem részben operatőre, teljes egészben pedig zeneszerzője, producere és vágója is egy személyben. A Kőrösök jelenlegi élővilágát bemutató 87 perces alkotás kiindulópontja, hogy Széchenyi István folyószabályozása óta a folyók összesen 546 km-t rövidültek – így elég régóta csak egy illúzió, hogy a természet érintetlen lenne. Szendőfi Balázs filmje mégis a lehető legnaturalistább módon mutatja be: a 22 hónapon át készült filmben a hangok több, mint fele a kamera natív hangja, a képeket pedig előfordult, hogy nyakig a folyóba merülve vette fel az alkotó. Ugyanakkor a film meghatározó eleme a zenei aláfestés is, mely szintén a rendező munkája. Szendőfi a vágás közben is a zenét helyezte előtérbe, a kép csak ezt követően áll össze (így dolgozik David Lynch is). 

A filmművészeti szempontból is izgalmas alkotás olyan aktuális és fontos környezetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet, mint a vízgazdálkodás elhibázott döntései (folyóvízzel locsolás), vagy a rövidtávú gondolkodás az agrárgazdálkodásban.  

A vetítést követő beszélgetés során Barcza Dániel kérdésére Szendőfi Balázs elmondta, szerinte radikális módon kellene megváltoztatni az ökológiai döntéshozási folyamatokat. A rektorhelyettes a hallgatók szempontjából azt a releváns kérdést is feltette, mennyire volt nehéz a különböző szakmák között váltania az alkotónak, aki szerint az életpálya organikusan tud alakulni. Barcza Dániel kiemelte, hogy “a magyar közoktatásnak óriási szerepe van abban, hogy képezze a hallgatókat a természetvédelemre és a MOME-nak is fontos, hogy komplex rendszerekben való gondolkodásra és felelősségvállalásra tanítsa a hallgatóit.” 

A Volt egyszer egy vadvízország júniustól a YouTube-on is megtekinthető lesz.