Huszonkilenc innovatív felsőoktatási intézményről készült esettanulmány a kutatáshoz. Hogyan válogattátok ki ezeket a referenciapéldákat? Vannak olyan konkrét megoldások, amelyeket egészükben, vagy részleteikben beépítettetek a Jövő Egyetemének koncepciójába?  

B. D.: Végignéztük a legjobb és legizgalmasabb példákat, és rengeteg megoldást láttunk, ami inspirálta a munkánkat. Ilyen például az amerikai Deep Springs College, ami egy különleges, apró liberal arts college a sivatag közepén, több száz kilométerre a legközelebbi lakott településtől. Itt nagyon erős szerepet kap a közösségi tevékenység, a komfortzónából való kimozdulás, valamint a folyamatos mentori párbeszéd az oktatók és diákok között. Ezeket a szempontokat a Classic School képzéseibe építettük be. Inspiráció volt a dán Design School Kolding, amely a mesterképzéseit nagyobb tematikák mentén interdiszciplinárisra alakította, így a különböző szakos hallgatók együtt dolgoznak jövőbeli kihívásokon. Természetesen sokat tanulmányoztuk a Professional School kapcsán a finn Aalto Egyetem felnőttképzési programjait is. Fontos viszont hangsúlyozni, hogy ezektől aztán elrugaszkodva mi egy saját modellt hoztunk létre, ami kifejezetten MOME-s, és itt Közép-Kelet-Európában, a Zugligeti úton hiteles. A MOME mindig saját utat járt, nem szeretünk másolni. 

Mi az, ami kifejezetten MOME-s nóvum, innováció? Miért fontos és példaértékű, hogy egy felsőoktatási intézmény megújítja – és így újítja meg – a működését?  

É. L.: Alapvetően a teljes Jövő Egyeteme MOME-nóvum. A projekt elejétől kezdve a MOME saját, belső fejlesztéséről beszélhetünk. A Jövő Egyetemét kifejezetten a MOME értékeire, valamint az itt dolgozó és tanuló emberek igényeire szabva dolgozzuk ki. Látva, hogyan változnak az új generációk tanulási szokásai, milyen megváltozott tanulási utakat járnak be az újonnan belépő hallgatóink, szándékunk volt ezekhez az új elvárásokhoz és kihívásokhoz igazítani a meglévő struktúráinkat.  

A MOME egyik legnagyobb értéke mindig is az innováció, a kísérletezés és a proaktív hozzáállás volt, és ez az attitűd mindig is része lesz az egyetemnek. Fontos, hogy bár az ilyen típusú fejlesztések kifelé forradalminak tűnhetnek, belülről megélve azonban ezek olyan fejlődési utak, amelyekből mi magunk is folyamatosan tanulunk, hiszen a tudás nem egy állandó állapot, hanem a folyamatos épülés tartja fenn. Ahogy korábban is említettük, ezekbe a fejlesztési folyamatokba természetesen bevontunk külsős szakembereket is, ám egyik feladatot, legyen az szervezetátalakítási vagy képzésfejlesztési kérdés, sem szerveztük ki külsős partnernek. A kezdetektől mindent házon belül oldottunk meg.

B. D.: Vezető hazai és régiós intézményként egyszerre kell tudnunk megőrizni a hagyományainkat, reagálni a piac folytonos változásaira és megoldani a jövő problémáit. Egyiket sem hanyagolhatjuk el. A három iskolamodell mindhárom kihívásra frappáns választ ad, ami ritka a mai világban. Jelenleg az egyetemek a növekedés, iparosítás, technologizálás, bürokratizálódás felé haladnak, ami szerintünk tévedés. A MOME az emberről szól, az emberek közötti kapcsolatokról, párbeszédekről, gondolatok és ötletek cseréjéről. Ez az eredeti ideája az antik akadémiának és a középkori universitasnak. Mi ide kanyarodunk vissza. Fontos, hogy kicsik, függetlenek és rugalmasak maradjunk. A MOME DNS-ében van a folytonos kísérletezés és megújulás, ezt nem tudjuk és nem is akarjuk megváltoztatni. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy változó világban ezek az intézmények tudnak igazán sikeressé válni.  


A Jövő Egyeteme többek között fiataloknak, a jövő generációjának szól. Változó világunkban a generációs viselkedési minták is rohamosan alakulnak. Milyen faktorokat és tendenciákat vettetek figyelembe az oktatási struktúra kidolgozásakor? Hogyan látjátok a Z és az alfa generációt?  

É. L.: Az egyik legfontosabb tényező, amit az új oktatási struktúra kialakításakor figyelembe kellett vennünk, hogy ezeknél a generációknál egyre gyakrabban figyelhetők meg a különböző tanulási és figyelemzavarok, a motivációvesztés, a szorongás, a depresszió és a stabil jövőkép hiánya. Tisztában vagyunk vele, hogy a közeljövőben még inkább megnőhet az ilyen nehézségekkel jelentkező hallgatók aránya, ezért kiemelten fontosnak tartjuk a hallgatói jóllétet támogató szolgáltatások körének a bővítését.  

Újabb kutatások szerint ezek a tulajdonságok nemcsak megnehezítik az eddig megszokott tanulási formákat, hanem a hallgatók egyre nehezebben tudnak hosszú távon benn maradni az egyetemi oktatásban, és beilleszkedni. Mindebből az is következik, hogy a hallgatók feladatvégzésére a részletorientáltság és az analitikus gondolkodás lesz a jellemző, miközben épp a globális fókuszú figyelem segít abban, hogy a világot összefüggéseiben lássuk és értelmezzük. A jövőképesség-kutatók például azt feltételezik, hogy egyre több analitikus gondolkodású felnőtt lesz, akik kevésbé kreatívak, és gyengébb szociális készségekkel rendelkeznek. Más elemzések szerint pedig a következő generációnak a figyelmét jobban megragadják azok a jelentések, amelyek képi tartalmakon és történeteken keresztül jutnak el hozzájuk, és erőteljesebben is rögzülnek bennük. E képességek és tanulási formák remekül fejleszthetők az egyetemi évek alatt. Ezekre reflektálva a tanulási helyzetekben egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a problémaalapú, társas tanulás, az oktatói szerepekben pedig a mentori és facilitátori jelenlét. A Jövő Egyeteme oktatás- és képzésfejlesztési szemléletét áthatja az élethosszig tartó tanulás, vagyis a lifelong learning, valamint a lifewide learning, azaz az életünk minden területére kiterjedő tanulás.  

B. D.: Minden generáció máshogy viszonyul a világhoz, ami alapvetően pozitív. Kihívás viszont a generációk közti szakadékok áthidalása és a párbeszéd megteremtése. A Z és alfa generációk nagyon másak, mint a korábbiak: máshogy tanulnak, máshogy kommunikálnak, más dolgokat tartanak fontosnak. Mi azt gondoljuk, nem nekik kell idomulniuk a régi oktatási rendszerhez, hanem fordítva. A Jövő Egyeteme képzési modell erre épül, más oktatási szemléletet és módszereket kínál. Ez a problémakör viszont nem csak a hallgatókat érinti. Jelenleg az oktatói karban is legalább három generáció van jelen: a boomerek, az X és az Y generáció. Ők sem értenek szót feltétlenül egymással, és ezt szinte egyetlen egyetem sem kezeli ma a világban. Mi ezzel is foglalkozunk, és a Hallgatói Hub mellett létrehozunk egy Akadémiai Hubot, ami segíti a párbeszéd ösztönzését.  

Milyen módszerekkel tanulmányoztátok és milyen módon vontátok be a célközönséget?  

B. D.: Szinte mindenki, akik ezen a projekten dolgozott vagy dolgozik, designer, valamilyen kreatív tervező vagy alkotó. Mi máshogy állunk egy ilyen feladathoz, mint egy közgazdász vagy egy nagy piaci tanácsadó iroda. A modellalkotás során nekünk elsődlegesen nem a jogszabályok, szakpolitikai irányelvek vagy pénzügyi eredményességi mutatók a fontosak, hanem a hallgatók, a közösség és a tartalom. Lubickoltunk a feladatban, a designeszköztár szinte minden lehetőségét kihasználtuk: a spekulatív designtól a közösségi tervezésen és szolgáltatástervezésen át a vizuális történetmesélésig. Még egy sci-fi-képregény is készült a jövő foglalkozásairól és perszónáiról. Több száz ember vett és vesz részt ma is aktívan ebben a folyamatban, hallgatók, oktatók, munkatársak, külsős szakemberek, külföldi szakértők. Az ilyen volumenű közös bevonó tervezés példa nélküli a felsőoktatásban Magyarországon.  

A MOME egyik fő célja a tehetséggondozás. Hogyan definiálja a Jövő Egyeteme a tehetség fogalmát, és milyen skillek elsajátítására helyezi a hangsúlyt ennek mentén az oktatás?  

É. L.: A legfontosabb, hogy a tehetséggondozás során mindenkire potenciális tehetségként kell tekintetünk, így elsősorban a tehetségfejlesztésre fókuszálunk. Ehhez olyan ingerekben gazdag és támogató intézményi környezetet alakítunk ki, amely biztosítani tudja a különböző tehetségek megmutatkozását és kibontakozását. Olyan skillekre kell itt gondolni, mint a megszerzett tudás és tapasztalatok kreatív rendezésének és felhasználásának a készsége, a tanulási agilitás, a legkülönbözőbb helyzetekhez is alkalmazkodó, folyamatos újratanulás készsége, a rugalmasságra és a kísérletezésre való hajlam, a kihívások, az információk és a visszajelzések keresése, a hibázásra és a segítségkérésre való hajlandóság, valamint az önreflexió.  

B. D.: Mindenki kreatív, csak támogatás hiányában már kora gyermekkorban elveszti a motivációját a kreativitása kibontására. Sajnos a közoktatás után újra kell tanulni a kreativitást, ezzel fog foglalkozni a Classic School. A MOME nem arra törekszik, hogy a tanulmányai végén mindenki ugyanazt tudja, hanem arra, hogy mindenki a lehető legtöbbet hozza ki saját kreatív tehetségéből. Ebben nagyon más, mint a jelenlegi általános felsőoktatási szemlélet.  

Ez alapján milyen a Jövő Egyeteméről kikerülő ideális alumnus vagy alumna?  

É. L.: Cselekvőképes és reziliens, aki jól meg tud küzeni a jelen és a jövő kihívásaival. Öntevékeny, de másokkal könnyen együttműködő, kollaboratív, kísérletező és felelősségteljes alumnit képzünk, akik a világot komplexen, kritikusan, kreatívan szemlélik, az előttük álló társadalmi és ökológiai problémák megoldásán pedig a művészetek, a design és az innováció eszközeivel dolgoznak.

A modell a személyre szabhatóság maximalizálása érdekében rugalmasabb tanulási utakat fog kínálni. Hogyan fog ez kinézni a gyakorlatban?  

B.D.: A karrierutak megváltoztak, szinte biztos, hogy egy végzett hallgató a pályafutása során legalább háromszor vált szakterületet, és ehhez folyamatos tanulásra van szüksége. Ehhez a hagyományostól eltérő, rugalmasabb képzési rendszer szükséges. 

A Future School például a szakterületek közötti interdiszciplináris együttműködésről szól, és a szakmai határok tudatos átlépésére épül. Itt a hallgatók maguk választhatják meg azt, milyen társadalmi, ökológiai vagy technológiai kihívással szeretnének foglalkozni. Szakmai attitűdjüknek megfelelően azt is megválaszthatják, hogy vállalkozói, kutatói, autonóm művészi vagy innovációs kompetenciáikat akarják-e fejleszteni.  

A Professional School pedig specializált készségek rövid elsajátítását biztosítja, és a folyamatosan változó piaci igényeket követi. A piaci praxisból visszatérve itt könnyen képezheti át vagy tovább magát egy tapasztalt szakember, hogy versenyképes tudjon maradni. Az új rendszerben a hallgatóknak sokkal nagyobb szabadságuk lesz, hogy megválasszák, mivel akarnak valójában foglalkozni. Ehhez azonban a részükről is nagyobb tudatosság és előre tervezés szükséges. Ebben is segítünk majd nekik személyre szabott mentoráció és karriertámogatás formájában. 

Hogyan hat az oktatókra ez az új struktúra? Ők miképpen fognak tudni alkalmazkodni az új rendszerhez? Milyen támogatást kapnak majd ehhez?  

B. D.: Kiváló oktatók nélkül nincsenek kiváló hallgatók. Elengedhetetlen ezért, hogy az oktatóink is naprakészek legyenek. Sokéves oktatói rutinnal azonban nem feltétlenül könnyű teljesen új szemléletet és módszereket beemelni a tanításba. Ezt segíti majd az Akadémiai Hub, amely az oktatók kiválóságával, pedagógiai módszertani fejlesztésével és oktatói életpályájuk támogatásával foglalkozik. Erről többnyire megfeledkeznek az egyetemek, de nálunk ez lesz az átalakulás egyik kulcsa. Emellett nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a szakmakultúrák fejlesztésére, illetve az oktatók közötti inspiráló szakmai párbeszéd kialakítására, ami a Tudásközpontok feladata lesz.   

Egy ilyen horderejű változásnál a gondosan kidolgozott koncepció mellett a hatékony implementáció is kulcs. Hogyan zajlik ez a folyamat? Mik ezzel kapcsolatban a legnagyobb kihívások? 

É. L.: Ahogyan említettük korábban, közel száz ember dolgozott és dolgozik ezen a projekten, köztük hallgatók, oktatók, munkatársak, külsős szakemberek, külföldi szakértők, akik javarészt designerek, kreatív alkotók és tervezők. Egy példaértékű participatív tervezésről, belső fejlesztési projektről van szó, ami valóban a teljes közösség munkájára, együttműködésére és közös gondolkodására alapozza az egyetem jövőjét. A felállított tizenkét munkacsoport munkájának az eredményeképpen átalakítjuk az egyetem képzési és szervezeti struktúráját, irányítási rendszerét, ami az intézmény teljes működésére hatással lesz.  

A munkaközi részeredményekről az egyetem polgárságát folyamatosan tájékoztatjuk, hiszen minél átláthatóbb, transzparens folyamatra törekszünk. A teljes implementációt ezért folyamatos közösségi párbeszéd, visszajelzések és egyeztetések jellemzik, ezek biztosítják a közösségi kontrollt és támogatást számunkra. A célunk az, hogy a Jövő Egyetemét mindenki magáénak érezze. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy minden MOME-polgár meghatározhassa a saját jövőképét, és magáénak érezze az implementációs folyamatot. Ez számunkra most a legnagyobb és egyben legizgalmasabb kihívás.  

Hogyan lesz biztosítva, hogy a képzések folyamatosan, dinamikusan tudjanak megújulni a következő évtizedekben? Mitől lesz valóban fenntartható a Jövő Egyeteme víziója?  

É. L.: A most történő változásokra, fejlesztésekre nem projektként, hanem perspektívaként tekintünk. Ez a belső fejlesztés nem fog megállni egy-két év múlva, hanem dinamikus fejlődési folyamat marad. A Jövő Egyeteme egyben a következő rektori program is, maga az egyetem jövőbeli stratégiája. Az állandó fejlődés pedig beépül a szervezeti kultúránkba, ahogy eddig is részünk volt a megújulás és kísérletezés. Természetesen szervezetfejlesztési szempontból folyamatos visszacsatolási mechanizmusokkal támogatjuk az intézmény működését. Mindebből pedig egy olyan építkező modellt tudunk alkotni, amelynek az alapja az egyéni és szervezeti önreflexió. A cél, hogy a MOME önfejlesztő szervezetté váljon.