Búcsúzunk az első Moholy-Nagy-díjastól, elment Hattula Moholy-Nagy
2006-ban, amikor az Iparművészeti Egyetem felvette a Moholy-Nagy nevet, ő szavazott bizalmat intézményünknek, úgy látta, a MOME hosszú távon meg tud felelni annak a szellemiségnek, azoknak az elvárásoknak, amelyeket édesapja iskolateremtőként is képviselt. Mindezért még abban az évben átvehette a frissen alapított Moholy-Nagy-díjat.
Hattula Moholy-Nagy 1933. október 11-én született Berlinben, Moholy-Nagy László és Moholy-Nagy Sibyl gyermekeként. Családjával 1937-ben emigrált az Egyesült Államokba. A Michigani Egyetemen történészként, majd a Chicagói Egyetemen antropológusként diplomázott, és pályája során a maja kultúrát tanulmányozta, kutatta. Régészeti munkái és szakmai publikációi, különösen az obszidiántárgyak elemzésében, nemzetközileg elismertek.
Mindemellett 2003-ban létrehozta a Moholy Foundationt, amellyel célja a szellemi örökség fenntartása mellett édesapja munkásságának a kutathatóvá tétele is volt. Az alapítvány kuratóriumának ma több olyan tagja van, akik a MOME-hoz is kapcsolódnak. Szántó András kulturális stratéga nemzetközi tanácsadó testületünk tagja, míg Oliver A. I. Botar magyar származású művészettörténész, a School of Art professzora és igazgatóhelyettese a University of Manitobán, Moholy-Nagy-díjas.
Hattula számára mindig is fontos volt a kapcsolata Magyarországgal: támogatta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) munkáját, hozzájárulva Moholy-Nagy szellemiségének átadásához, örökségének ápolásához.
Hattulát két fia, három unokája és számos rokon gyászolja az Egyesült Államokban, Németországban és Magyarországon. Életét a tudomány, a család és az emberi kapcsolatok iránti elkötelezettség, valamint édesapja művészeti örökségének a gondozása töltötte ki, emlékét szívünkben őrizzük.