Búcsúzunk az első Moholy-Nagy-díjastól, elment Hattula Moholy-Nagy

Dátum: 2024.11.29
91 éves korában, 2024. november 26-án elhunyt Hattula Moholy-Nagy, archeológus, régész, Moholy-Nagy László lánya. Hattula tevékenysége nemcsak saját területén volt kiemelkedő, de édesapja, a Bauhaus jelentős képviselője, művészeti és oktatói szellemi hagyatékának az ápolása terén is.

2006-ban, amikor az Iparművészeti Egyetem felvette a Moholy-Nagy nevet, ő szavazott bizalmat intézményünknek, úgy látta, a MOME hosszú távon meg tud felelni annak a szellemiségnek, azoknak az elvárásoknak, amelyeket édesapja iskolateremtőként is képviselt. Mindezért még abban az évben átvehette a frissen alapított Moholy-Nagy-díjat. 

Hattula Moholy-Nagy 1933. október 11-én született Berlinben, Moholy-Nagy László és Moholy-Nagy Sibyl gyermekeként. Családjával 1937-ben emigrált az Egyesült Államokba. A Michigani Egyetemen történészként, majd a Chicagói Egyetemen antropológusként diplomázott, és pályája során a maja kultúrát tanulmányozta, kutatta. Régészeti munkái és szakmai publikációi, különösen az obszidiántárgyak elemzésében, nemzetközileg elismertek. 

Mindemellett 2003-ban létrehozta a Moholy Foundationt, amellyel célja a szellemi örökség fenntartása mellett édesapja munkásságának a kutathatóvá tétele is volt. Az alapítvány kuratóriumának ma több olyan tagja van, akik a MOME-hoz is kapcsolódnak. Szántó András kulturális stratéga nemzetközi tanácsadó testületünk tagja, míg Oliver A. I. Botar magyar származású művészettörténész, a School of Art professzora és igazgatóhelyettese a University of Manitobán, Moholy-Nagy-díjas. 

Hattula számára mindig is fontos volt a kapcsolata Magyarországgal: támogatta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) munkáját, hozzájárulva Moholy-Nagy szellemiségének átadásához, örökségének ápolásához. 

Hattulát két fia, három unokája és számos rokon gyászolja az Egyesült Államokban, Németországban és Magyarországon. Életét a tudomány, a család és az emberi kapcsolatok iránti elkötelezettség, valamint édesapja művészeti örökségének a gondozása töltötte ki, emlékét szívünkben őrizzük. 

További hírek

A Q&Alumni sorozat első epizódjának vendége Tőkés Anna, MOME Animáció szakos alumna, aki nemrég Az Utolsó Dobás című diplomafilmjével szerepelt az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon. A videóból többek között kiderül, hogyan emlékszik vissza az egyetemi éveire, milyen projektekben vett részt a MOME-n, és még a sütési tudományába is bepillantást nyerhetünk.

A víz ma még magától értetődő része az életünknek – de meddig? Diákok gondolták újra az alapvető anyag jövőjét a 2025-ös kreatív alkotópályázat keretében, amelyen 7–10. osztályosokból álló csapatok a második fordulóban MOME-mentorokkal dolgozták ki a terveiket. A júnus 25-i finálén tíz középiskolás csapat mutatta be az elképzeléseit, közülük négyet díjazott a MOME-oktatókból álló zsűri. Az első helyezést az Ísbíltúr, a másodikat a Bacsaók, a harmadikat a Code Noir csapat szerezte meg, míg a különdíjat a Newwave vihette haza. A rendszerszintű gondolkodást tükröző munkák arra figyelmeztetnek: a víz kérdése nem jövőbeli probléma – már most tennünk kell érte.

Hogyan lehet jobban kihasználni a tömegközlekedési infrastruktúrát, milyen lenne az igazán gyors életmentő eszköz, miként menthetjük meg a mezőgazdaságot méhek hiányában... formatervező hallgatóink válaszai a világ egyik legismertebb formatervezési versenyén, a Red Dot Award Design Concept kategóriájában értek el kiemelkedő eredményeket. A nemzetközi mezőnyben hét, a MOME Red Dot nevezési programjába bejutó mentorált projekt kapott elismerést, köztük diplomamunka és féléves egyetemi projekt is.