Mély fájdalommal tudatjuk Probstner János halálát, aki a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió alapítója és közel 40 évig igazgatója volt.

János úttörő ember volt, akit az eszmék és víziók vezéreltek - a Stúdió alapításának mozgatórugója, aki mindent elsöprő vágyával a művészek szabad és demokratikus kifejezési lehetőségének megteremtésére törekedett.

A Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán szerzett diplomát, ahol a mestere Csekovszky Árpád volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán volt vendéghallgató, ezalatt a kutatókkal együttműködve sok tárgyi anyagot gyűjtött a Néprajzi Múzeumnak.

Valódi elképzelése az volt, hogy inspiráló találkozóhelyet teremtsen a világ minden szegletéből ide érkező művészek számára. 1970-es évek kezdeti elképzeléseitől az akkori Bács-Kiskun Megyei Tanácsig sok éven át tartó megbeszélés, tervezés és kivitelezés folyt a Kecskeméti Kísérleti Kerámia Stúdió épületeinek 1977-es, végleges átadásig. A Stúdió Kecskemét óvárosában, belső udvarokkal körülvett védett, népművészeti értékeket képviselő épületekben található, ami a művészek számára alkotásra és elvonulásra alkalmas volt az akkori korlátozó politikai rendszer alatt.

Büszkén mondta: „A művészet szabad alkotói szentélye voltunk, ahol olyan művek jöhettek létre, amelyeket akkoriban nem lehetett kiállítani, azonban a felhalmozott tudás és technológiai háttér lehetővé tette számos magyar keramikus számára, hogy nemzetközi díjakat nyerjenek.”

Eltökéltségével és céltudatosságával a Stúdió hamarosan egy lelkes művészcsoport enklávéjává vált, megerősítve a Stúdió nemzeti identitásának szellemét, ugyanakkor ajtókat nyitott a szabadság fuvallata előtt, amelyet a meghívott nemzetközi művészek hoztak magukkal. Egy kolléga az "agyag kolostorának" nevezte el, és még a mai napig ezen a néven emlegetik a kerámia világában. Ez egy emberi léptékű, családias hangulatú környezet.

Irányítása alatt a Stúdió hamarosan az egész világon a kreativitás katalizátoraként vált ismertté – és példaként szolgált más nemzetközi kerámiaművészeti központok számára, mint például a japán Shigaraki - és a dán Guldagergaard művészeti központ. 

Szabadelvű oktatásba vetett erős hite a művészképzés új „reneszánszához” vezetett, amely annak szellemében formálódott, ahogy a középkori mesterek fogadták a tanulókat műhelyeikbe, hogy tudásukat átadják a jövő nemzedékei számára. A kecskeméti Stúdióban kialakított egyedülálló oktatási légkörben, ahol a diákok élnek és dolgoznak, a környezet lehetővé teszi az egyénibb és kifejezőbb tanulást. Probstner számos magyarországi és külföldi egyetemmel épített kapcsolatokat és együttműködéseket, fiatal, feltörekvő kerámiaművészek egész generációit nevelte, inspirálta és bátorította.

János 2011-ben lemondott a Nemzetközi Kerámia Stúdió igazgatói posztjáról, de megteremtett Kecskeméten egy olyan nemzetközi eszmecserére épülő központot, ahol számos változatosan gazdag és kulturálisan sokszínű háttérrel rendelkező művész dolgozhat együtt.

Rangos pályafutása során számos kitüntetést kapott, köztük a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét, Bács-Kiskun Megyei Művészeti Díjat, a Ferenczy Noémi-díjat, Kecskemét Felsőoktatásáért és Tudományos Életéért Díjatés a Bács-Kiskun Megyei Príma Díjat. 

Probstner János 2015-ben megkapta az Európai Polgári Díjat, melyet az évek során végzett úttörő munkájának jól megérdemelt elismeréséért kapott. Az Európai Parlament e díjjal olyan kivételes teljesítményt nyújtó személyeket és szervezeteket díjaz, akik és amelyek a közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció előmozdításához járulnak hozzá, vagy az Európai Unió értékeinek képviseletére hivatott programokat alakítanak ki.

A gyakran újító kerámia alkotásai mellett kitűnő és széles körben kiállító grafikusművész volt, valamint termékeny szobrász, aki számos mérföldkőnek számító alkotást hozott létre Kecskeméten és a környező városokban. 

Probstner János a saját, személyes alkotói munkája fölé helyezte a közössége szolgálatát. Maradandó öröksége maga a Kerámia Stúdió és annak gyűjteménye, amely a kerámia médiumán keresztül folytatja a kultúrák közötti kapcsolatok elősegítését, támogatását és ápolását.

János számtalan kolléga és barát számára fog hiányozni világszerte, akire mindig szeretettel fognak emlékezni. 

Egyszer azt írta: "Életem egyik nagy ajándéka, hogy zseniális kollégákkal találkozhattam, és nagyszerű, időtálló alkotásaik létrehozásában segíthettem. Ha a karrieremről érdeklődtek, nevetve válaszoltam, hogy az enyémet sok tehetség építi a világ minden tájáról, az itteni munkájukkal."

Probstner Ida (húga) halálával megelőzte Jánost, hátrahagyott hozzátartozóik Jóna Gudvardardóttir (feleség), Probstner Virág és Petra Probstner (lányai), Hildur Yr Jónsdóttir (mostohalánya), Patrick Baude (veje), Polyák Anna, Baude Vera és Emil és Benjamin Úlfur Hildarson (unokái).

Gyászszertartás kerül megrendezésre, amiről a család idővel értesítést küld.