Ferkai András 1953-ban született Budapesten. 2015-ben lett az MTA doktora. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professor emeritusa. Szűkebb szakterülete az építészettörténet, az építészetelmélet és a műemlékvédelem. 

Legjelentősebb tudományos eredményeit a két világháború közötti magyar építészet topográfiai feldolgozásában, illetve eszmetörténetének feltárásában érte el. A főváros e korszakba tartozó épületállományát bemutató két vaskos kötete megkerülhetetlen hivatkozási alap lett a szakma számára. A korszak építészeti gondolkodását tanulmányokban elemezte, elsősorban a modern koncepciókat, de a nemzeti építészet fogalomváltozásainak is egy egész kandidátusi dolgozatot szentelt.
Molnár Farkasról írt, történetíró módszereiben is újító nagymonográfiájára Opus Mirabile-díjat és akadémiai doktori fokozatot kapott. Nemzetközi szervezet bizottsági tagjaként kezdett foglalkozni a modern épületek műemlékvédelmével, elméleti szinten, majd a gyakorlatban tudományos dokumentációk és kerületi értékvédelmi dokumentációk formájában. Az utóbbi időben érdeklődése az 1945 utáni évtizedekre is kiterjedt, három jeles építészről és egy állami tervezővállalatról készített monográfiát. Harminc éve oktat, konferenciák és a tudományos közélet állandó szereplője, nemzetközileg elismert szakember. 

1990-ben Gergely István rektor hívására került a Magyar Iparművészeti Főiskolára. 1993-ig az iskola Szakelméleti Kutatócsoportját vezette, majd a Ferencz István által újjászervezett Építész Tanszék munkatársa lett, ahol az öt féléves szaktörténet tantárgyat tanította. Ezen kívül részt vett az Elméleti Intézetben a művészettörténet tantárgyak oktatásában, illetve a Doktori Iskola munkájában.
2005-ben, amikor az Elméleti Intézet igazgatójává nevezték ki, teljes státusszal átkerült az intézetbe. Megbízása idején szervezték át az elméleti stúdiumokat a kreditrendszer és a kétfokozatú oktatás követelményei szerint, továbbá létrehozták az összes elméleti területet magában foglaló új intézetet, melynek szervezeti és működési szabályzata minta lett a később megalakuló többi intézet számára.
Ezt követően a MOME új Elméleti Intézetének egyetemi tanáraként, a Design- és Művészettörténet Tanszék vezetőjeként dolgozott tovább. Közreműködött a designkultúra BA és a designelmélet MA szakok akkreditációs anyagának kidolgozásában, melyek szakfelelőse, utóbbinak szakvezetője is volt 2019 végéig.
Nyugdíjba vonulása után, 2020-ban professor emeritus címet kapott. Jelenleg óraadóként oktat építészettörténetet az Elméleti Intézetben. 

Gratulálunk!