A Design és kapitalizmus című konferencia (november 12–13.) és a Spatialising Degrowth nemzetközi szimpózium (november 27–28.) célja az volt, hogy a design és az építészet szerepét a társadalmi igazságosság és az ökológiai egyensúly szempontjából vizsgálja, és úgy gondolja újra, hogy a ma még alternatív értékrendek ne periferikus törekvések, hanem rendszerszintű válaszok legyenek. Számos kutató és aktivista szerint a növekedés meg fog állni, a kapitalizmus gazdasági modellje pedig limitált, a kérdés csak az, hogy a folyamat tervezetten megy végbe, vagy instabilitást okoz.  

Egy designer számára az az igazi szakmai siker, ha a munkája hozzájárul egy ökológiailag és társadalmilag fenntartható világhoz – de mégis, hogyan teheti ezt legjobban a fogyasztói társadalomban? 

Ezzel a felütéssel hívta szakmai eszmecserére a designkultúra kutatóit, művelőit és egyetemi hallgatóit a Designkultúra- és Művészettudományi Tudásközpont kétnapos konferenciája Design és Kapitalizmus címmel. A több, mint negyven előadó között az egyetem több központjából, labjából és a Doktori Iskolából érkező kutatók mellett több hazai egyetem is képviseltette magát. A konferencia keynote előadói Babarczy Eszter és prof. Szentpéteri Márton, valamint a nagysikerű Design after Capitalism. Transforming Design Today for an Equitable Future című kötet szerzője, Matthew Wizinsky voltak. Wizinsky előadásában hangsúlyozta, hogy a designnak túl kell lépnie a kapitalizmus logikáján, majd a tervezői tevékenység új, közösségi és demokratikus rendszerbe ágyazásával kapcsolatban gyakorlati irányelveket is felvillantott. Az esemény tematikus sokszínűségét mutatja, hogy a természeti VR applikációktól (Bakk Ágnes) és a kibernetikai designtól (Őze Sándor) kezdve, a feminista szexpozitív etikán (Szabó Eszter) és az IKEA-paradigmán (Veres Bálint, Fiáth Henrietta. Miklósi Ádám) keresztül egészen a társadalmilag érzékeny és fogyatékos csoportok számára való tervezésig (Pintérné Sosity Beáta) bezárólag hallgathattunk előadásokat; miközben a kerekasztal beszélgetések a kapitalizmus logikájával szembeni alternatív praxisokat (Cosovan Attila, Fenyvesi Bori, Kapitány Ágnes és Gábor), a regeneratív designt (Göttler Anna, Temesi Apol, Mester Attila, Hámori Péter), a gyerekcsoportokkal közös tervezést (Gyurkó Szilvia), vagy a designerek felelősségének kérdéskörét (Bujdosó Attila, Fogarasy Tamás, Ferenczi Bálint) járták körül. A konferencia anyagából a Designkultúra- és Művészettudományi Tudásközpont szakmailag lektorált tanulmánykötet kiadását tervezi 2026-ban. 

A hónap végén megrendezett Spatialising Degrowth International Symposium a fenntarthatóság fogalmának a kiüresedésére reagált, a növekedéskritika építészeti, urbanisztikai és térelméleti nézőpontjait, következményeit vizsgálta. A „fenntarthatóság lehetetlen” mottója mögött az építészet és a tervezők szerepének a radikális újragondolása húzódik, rákérdezve arra, hogy mit is jelent térben és társadalmilag felelős módon tervezni a 21. század válságai közepette. A nemnövekedés elmélete a közösségi önrendelkezést és az új környezeti megközelítést sürgeti a közgazdaságtan, a bölcsészet, a társadalomtudományok és a művészetek területén.  

A szimpózium első napja a nemnövekedés alapjaival, gazdasági és filozófiai vonatkozásaival foglalkozott, míg a második nap az építészet és az urbanisztika kérdéseit járta körül; nemzetközi szakemberek bevonásával és kutatások bemutatásával helyezte új kontextusba az építészet és a várostervezés gyakorlatát egy olyan világban, ahol a „több” már nem jelent automatikusan „jobbat”.  

Az előadók között szerepelt Vincent Liegey politikai ökológus, aktivista és a nemnövekedés európai és magyar mozgalmának ismert képviselője; Jin Xue, Norwegian University of Life Sciences-en városi és regionális fenntarthatósági tervezést tanító professzor; dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Zöld egyenlőség podcast házigazdája; valamint a n’UNDO kollektíva, egy spanyol építészeti és urbanisztikai műhely, amely a „nem építés”, a leépítés, a minimalizmus és a szakmai elemzés eszközeivel reagál a városi túlburjánzás és a profitmaximalizálás kihívásaira.  

A két esemény közös célja az volt, hogy új tereket nyisson a designról való gondolkodásban – nemcsak diszciplináris, hanem társadalmi értelemben is. A MOME ezzel a programsorozattal olyan párbeszédet kezdeményezett, amely a tervezést nem csupán esztétikai gyakorlatként, hanem rendszerszintű, kritikai eszközként értelmezi egy komplex, ökológiai és társadalmi kihívásokkal terhelt világban.  

Az események a MOME Alapítvány Global Voices programjának a támogatásával valósultak meg.