Mivel 2025-ben Magyarország tölti be az Európai Unió soros elnökségét, és ennek keretében a divat, a design és a fenntarthatóság központi témává vált, a kiállítás fő fókusza az volt, hogyan értelmezik a résztvevők – köztük a MOME Divat- és Textiltervezés mesterszak hallgatói – a fenntarthatóság fogalmát, és miként kapcsolják össze azt a kézműves tradíciókkal és az innovációval. Az alkotások az anyaghasználat újragondolásától az identitáskérdések vizsgálatáig számos területet érintenek: a tervezők a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével alakították át a gyártási folyamatokat, és kutatták az örökség és a modernitás találkozási pontjait. 

A kiállításon tíz MOME-hallgató mutatta meg, hogyan lehet a divatban egyszerre jelen a technológia, a kézművesség, a fenntarthatóság és a személyes történetmesélés. Munkáik közös nevezője a kísérletezés – legyen szó anyaghasználatról, formavilágról vagy az üzenet közvetítéséről. 

Gulya Nóra Sustastic Effects című munkája egy bioműanyag alapú effektfonal-kollekció, amely alternatív, környezetbarát textilipari megoldásokat térképez fel a körforgásos gazdasági modell szellemében. 

Kain Eszter kötött öltözéke a véletlen és a hiba elfogadására épül; Bílá Lebega című kollekcióját személyes alkotói tanulási folyamata inspirálta, valamint szülőfaluja, Kesztölc kézműves öröksége. 

Kaviczki Vanda cipője a ResponSOLE_project része: a hosszú kísérletezés eredményeként ipari komposztálásra alkalmas anyagú talppal készült. 

Kiss Lúcia Beatrix Technocraftism című sorozatában négy táskát mutatott be, amelyekben digitális és hagyományos technikák találkoznak, a kézművesség és a technológia közös lehetőségeit kutatva. 

László Fanni Weirdocore öltözékei a furcsaságot vállalják mint identitáselem – kollekciójának minden darabja ezt az attitűdöt testesíti meg. 

Papp Zsófia Virágnyelven című munkájában népi motívumokat és transzgenerációs örökséget ötvöz egy kortárs öltözékben. 

Szabolcs Erzsébet a Wool Project keretében kézi és digitális technikák kombinációjával alkotott kisebb gyapjútárgyakat. 

Szabó Fanni Eperke Pyonephrosys című öltözéksorozata egy személyes betegségélmény feldolgozásának öt fázisát meséli el öt ruhán keresztül. 

Szarvas Valentin Önmagamra hajlok vissza című projektjében a fenntarthatóságot nem végállapotként, hanem folyamatos körforgásként értelmezi. 

Tóth Lala három ékszerből álló UTO a.k.a. (Unidentified T-shirt Object) sorozatával a művészet, a fenntartható divat és a kortárs tárgyalkotás közötti kapcsolatot vizsgálja. 

A kiállított munkák jól tükrözik, hogy a fenntartható alkotások létrehozásához milyen sokrétű tudás szükséges: az anyagkísérleteken és a műhelymunkán túl a személyes történetek beemelésével, a hagyomány újraértelmezésével és a technológiai lehetőségek átgondolásával válhat teljessé az alkotói folyamat. 

A szakmai munkát a MOME részéről Kele Ildikó, a Divat- és Textiltervezés MA szak vezetője, valamint Bögre Kriszti projektmenedzser segítette.