Az 1941-ben született alkotó igen korán kezdett érdeklődni a téralkotás, valamint a belsőépítészet iránt, elsőként Le Corbusier munkássága inspirálta. Az egyetemen három szobrásztanár, Somogyi József, Borsos Miklós és Megyeri Barna, valamint Szrogh György építész munkássága és személyisége hatott rá a leginkább, de kortársai is, köztük egyetemünkön, a MOME-n ma is aktívan oktató  Csomay Zsófia, vagy a 2009-ben elhunyt Reimholz Péter is.

Visszaemlékezése szerint a véletlenek hozták úgy, hogy pár év kivételével szinte folyamatosan a művészeti felsőoktatásban dolgozott. “De ezeket az éveket sem tudom más minőséggel jellemezni, hiszen a tervezőműtermek kollektívái éppúgy a tanulásról, az építészeti tervezésről szóltak, mint az egyetemi évek.” Építészgenerációk nőttek fel a keze alatt, a hallgatókat érdekes kutatásokra ösztönözte, jó példa erre, amikor a hetvenes évek elején a Házgyári konyhaprogramhoz végzett kutatások keretében a hallgatókkal az Újpalotai lakótelep konyháit tanulmányozták.  

Rövid gyakorlati területen végzett munka után 1968-ban került vissza jogelődünk, az Iparművészeti Főiskola Építész Tanszékére, ahol adjunktussá, majd docenssé, 1992-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1989-1993 között oktatási rektorhelyettesként, 1991-93-ig megbízott rektorként tevékenykedett. 1997-ben Sopronban, soproni Erdészeti és Faipari Egyetem (ma: Nyugat-Magyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar) Alkalmazott Művészeti Intézetében az építész képzés tematikáját dolgozta ki, amely az építész képzés, szak megalapítását jelentette. Az Alkalmazott Művészeti Intézetben a Belsőépítész Tanszék vezetője lett, s többek közt a kreatív tervezés, belsőépítészeti- és bútortervezés és tárgyelemzés tantárgyakat tanította. Művészeti, oktatói, kutatói munkásságáért számos elismerésben részesült, 1991-ben megkapta a Római Magyar Akadémia Ösztöndíját, 2001-ben a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet vehette át. 2003-ban a Magyar Iparművészeti Egyetem tiszteletbeli tiszteletbeli doktorrá avatta. 

70 évesen így vallott önmagáról, világnézetéről a Napút Online-on: „Sok embert – nemcsak szakmai vonatkozásban – tisztelek. Az elismertség relatív fogalom. Az általam elismertek általában nem elismertek. De nyomot hagynak. Az ökológiai nyomhagyás számítására ma már rafinált módszereket dolgoztak ki. Nem kívánom, hogy a lelki lábnyomhagyás valaha is követhető legyen. Pedig mindannyian hagyunk lábnyomot. Ki ilyet, ki olyat, ki mélyet, ki felszíneset, ki keveset, ki többet, bejárt vagy járatlan utakon. Nem nézek hátra." 

Csíkszentmihályi Péter családja a tanítványoktól, munkatársaktól és barátoktól az emlékezéseket az alábbi címre várja:  
bucsuzunk2023@gmail.com; 9400 Sopron, Kerülő köz 3. 

Cikkünk az Építészfórum és a Faipar cikkei nyomán készült.