Új kortárs MOME-ékszerek a Nemzeti Múzeum Ragyogj! kiállításán

Dátum: 2024.12.17
Az új darabokat, amelyek helyet kaptak a hat, MOME-alkotásokat bemutató vitrinben, mától lehet megtekinteni a Nemzeti Múzeum Kupolatermében. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem jelenlegi és végzett hallgatóinak műveiből válogatott Határvonalakon című kiállítás a nemrég nyílt Ragyogj! – Ékszerek ideje tárlat része; az őskőkortól napjainkig felvonultatott műtárgyak mellett a kortárs ékszertervezés izgalmas és sokrétű világa elevenedik meg az anyagban. A darabok a természet, a tér, a test, az emlékezet és a képzelet tematikái köré csoportosulnak, bemutatva a MOME képzésének egyedi szemléletét.

A pop-up kiállítás-sorozat a MOME és a Nemzeti Múzeum együttműködésének első állomása, amely a legfiatalabb ékszertervező- és oktatógeneráció munkáit, valamint a tárgyaikat inspiráló témákat kívánja bemutatni.  

A kurátor Vági Flóra, a MOME Designer- Maker mesterszakának vezetője elmondta, hogy a tárlat létrejöttét a két intézmény közös céljai inspirálták, nevezetesen az, hogy a fiatalabb generációt is a Múzeumba vonzzák, őket érdeklő témákat hozzanak, ezzel is bővítve a közönséget, és megszólítva azokat, akiket érdekel a szakma, a MOME leendő hallgatóit.  

„A kiállítás hat egysége – a Törékeny természet, a Rejtett rétegek, a Test és tér, a Reflexiók, az Emlékezet, valamint a Képzelet – amellett, hogy az ékszertervezés új dimenzióit, ember és természet kapcsolatát tárja fel, a történeti kiállítás struktúráját követi, sok ponton összecseng annak tartalmával” – árulta el a kiállítás koncepciójával kapcsolatban. 

Az újrahasznosított és fenntartható anyagok, a múltból és a természetből merített ihlet központi szerepet játszik az itt bemutatott alkotásokban, miközben a tradicionális technikák kortárs interpretációjának is páratlan példáit láthatjuk. A fiatal tervezők és tanáraik alkotásain keresztül olyan kulturális és művészeti hatásokra is ráláthatunk, amelyek az ékszerek alkotását multidiszciplináris művészeti formává emelik. 

Fekete Fruzsi „A gombák sosem magányosak” elnevezésű ékszersorozata a boszorkánygyűrűk természeti jelenségéből és a nőiesség szimbolikájából merít ihletet, Greenery kollekciójában pedig a pálmaházak által inspirált brossokkal a természetes és mesterséges elemek egyensúlyát kutatja. 

Nagy Fanni munkája a mulandóság szépségére hívja fel a figyelmet: a szárított virágokat kristályokkal díszítve jeleníti meg az élet törékenységét és állandó változását. 

Zalavári Fruzsina ékszereiben a pigmentált porcelánrétegek torzítása és egymásra rendezése hullámzó, ritmikus mintázatokat hozott létre, amelyek a mozgás dinamikáját tárják fel. 

Fazekas Veronika Lamella sorozata a foglalás fogalmát gondolta újra a láttatás–elrejtés perspektívájából. A moiréhoz hasonló optikai játéknak köszönhetően olykor csak egy bizonyos nézőpontból dereng elő az ékszerbe belefoglalt forma. 

Rémiás Szilvia célja a rúgóacél-szilikonból készített karkötőjével egy váratlan élmény előidézése volt. A szemlélő elsőre nem számít arra, ami történni fog, így meglepetés éri. A tárgy levéve csupán egy egyszerű hasáb, egy tömb az asztalon, de ha kissé megtörjük, vagy ráütünk vele a karunkra, akkor karkötővé válik. 

Vági Flóra organikus formaalakítású, természeti formákat idéző ékszerei főként fából és könyvekből, vagyis papírból készülnek. 

Tengely Nóra Nest című brossa a törődést, gondoskodást, megóvást jelképező fészek formájában reflektál a hely hiánypótló szerepére, az Emerald cut című munkája pedig az ékszer alapegységeinek a felcserélésén alapul. Az Am I a gem? című bross-sorozata öt darab azonos méretű, azonos formájú ékszerből áll, kőfoglalási metódusuk azonban különböző. 

Szeredi Sára anyagkutatási vizsgálatainak eredménye egy velociraptor formájú egyiptomi pasztából készült bross. Célja egy elfeledett technika felfedezése volt, amelyet az ókori egyiptomiak gyöngyök, amulettek és kis szobrocskák készítésére használtak.  

Sági Luca H2O ékszerkollekciójának része pedig egy acélbross, amely egy globális témával, a víz krízisével foglalkozik, tárgyaiban a savaseső hatását kézzelfoghatóan jeleníti meg: azok struktúrája előbb csak gyengül, majd végül teljesen szétesik. 

Ádám Krisztián több gyűrűje között látható egy titánból és egy hegyikristályból készített alkotás, utóbbi, a Fantom nevet viseli és egy különleges megjelenésű fantomkvarc csúcsot tart rabul, úgy, hogy a kvarc csúcsban látható kristályfejlődési rétegek, azaz fantomok, jól láthatóak maradjanak. 

A pop-up kiállítás már megtekinthető a Nemzeti Múzeum tárlatán belül, és várja mindazokat, akik a történeti ékszerek mellett közelebbről is megismerkednének a MOME tervezőinek mai szemléletével. 

 

A megnyitóról az Agenda tudósítását az alábbi linken lehet megtekinteni: 

https://mediaklikk.hu/agenda/video/2024/12/17/agenda-2024-december-17 

 

További információ: https://mnm.hu/hu/kiallitasok/idoszaki/ragyogj-ekszerek-ideje 

További hírek

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Photography MA szakán 2025-ben tizenketten végeznek. Diplomakiállításuk Jövő a jelenben: Barátságos és veszélyes címmel a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban látható.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) ismét fontos mérföldkőhöz érkezett: a hónapokig tartó komplex felújítás után ünnepélyesen átadták a kibővített kapacitású, megújult egyetemi könyvtárat. A tervezésben a felhasználók, a könyvtárban dolgozó szakemberek és kollégák, a hallgatók és az oktatók visszajelzéseire alapoztak, így ez a beruházás nem csupán infrastrukturális bővítést jelent, hanem a szellemi élet és a közösségi gondolkodás elmélyítését is szolgálja – ráadásul izgalmas designmegoldásokkal.
A nagy mesterek legfontosabb mondatai szelíden hangzanak el, mégis egy életre velünk maradnak. Benkő Imre halk szavú jelenléte ilyen volt, formális és informális keretek között egyaránt. Számos fotográfus tanulhatott a társadalomábrázoló humanista művész érzékeny, empatikus szemléletéből, gondolkodásmódjából táplálkozva. Noha csupán két évig, 1998 és 2000 között oktatott a Zugligeti úti intézményben, riportfotóórái, visszafogott, részletekre érzékeny iránymutatása a dokumentarista fotográfia egész középgenerációját inspirálta. Tudásának lenyomata, ha nem is a maga teljességében, töredékeiben még a második, harmadik nemzedék munkáiban is felfedezhető.