Különleges volt ez a nap, amelyen a közösség együtt ünnepelhette tagjainak sikereit. Kovács Csaba megbízott rektor kiemelte, hogy az ünnepek jelentőségéről nem szabad megfeledkezni, hiszen ennek méltó megélése hozzájárul egy szervezet, egy közösség, illetve az ember lelki egyensúlyához. A fokozatszerzés pedig az egyéni sikereken túl azért is fontos eredmény, mert az a tudományos élet és az egyetemi kultúra szempontjából tulajdonképpen a minőségi működés fenntartásának és megőrzésének a záloga. 

„A tudományos fokozat megszerzése egy alkotó, kutató ember életútjának stációja, egyben a minőségi életnek és tudományos munkának a lépcsőfoka. Az egyetemi képzésben a fokozatok továbbra is egyfajta minőségbiztosítók, és ilyen módon az európai egyetemi hagyománynak, a strukturált szabad gondolkodásnak is a letéteményesei. Akik vállalják a doktori cím megszerzését és az azt megelőző, hosszú években mérhető periódust, akik vállalják ezt az utat, ezeket a terheket, azok azt is vállalják, hogy ennek a lépcsőfokai szerint szerzik meg a tudást, a tapasztalatokat. Azzal, hogy ezt az életutat választják, szerepet vállalnak az egyetem életében, ez az elköteleződés nagyban segíti az európai egyetemi modell fennmaradását, a minőségi gondolkozás megőrzését” – fejtette ki beszédében, és egyben megköszönte a fokozatszerzők erőfeszítéseit is.  

Szalontai Ábel, a Doktori Iskola vezetője ünnepi köszöntőjében arról beszélt, hogy az elismerés nem cél, hanem a belső formálódás természetes visszhangja. „A tudományos fokozat nem díj, hanem küszöb, nem győzelem, hanem valami fontos újnak a kezdete. Egy újabb próbája annak, hogy az ember miként tud jelen lenni, méltósággal, igényességgel és nyitottsággal. És mindezt nem önmagáért, hanem hogy másokat emelhessen általa” – foglalta össze. 

Nagy Erzsébetet, aki az ünnepség alkalmával vehette át mesteroktatói oklevelét, Kele Ildikó szakvezető, mesteroktató méltatta. Laudációjában kiemelte, hogy a szakoktató több mint húsz éve meghatározó alakja a Divat- és textiltervezés szaknak és a TechPark kötőműhelyének. 

„Zsóka – ahogyan a legtöbben ismerik – kivételes szakértelemmel rendelkezik a kötött kelmék formálásában, szabásában és varrásában, a technológiát nemcsak elméletként, hanem élő, működő tudásként adja át, legyen szó gépi, kézi vagy manuális módszerekről. Szakmai pályafutása és emberi jelenléte ritka és pótolhatatlan az egész intézmény életében. Tanári munkájának középpontjában mindig a hallgatók fejlődése áll, nemcsak oktat, hanem kísér, figyel, támogat” – mondta.