Zene érintésre – a Magyar Zene Házában mutatkozik be az EJTECH legújabb installációja

Dátum: 2023.08.22
A washingtoni Smithsonian's Hirshhorn Museum and Sculpture Gardenben, a Sound Scene 2023 fesztiválon debütált az EJTECH legújabb projektje, a Dung Dkar Cloak. A különleges zenei élményt nyújtó újmédia installáció legközelebb a Magyar Zene Házában lesz látható, a MOME-hallgatók által megálmodott,szeptember eleji Intermezzo Fesztivál részeként. Az alkotás kapcsán az EJTECH-et alapító Kárpáti Judit Eszterrel és Esteban de la Torréval, a MOME Innovációs Központ kutatóival beszélgettünk.

Nyolc éves pályafutása alatt az EJTECH különleges hang-, textil- és térspecifikus installációival a legkülönbözőbb helyeken találkozhattunk. A művészeti szcéna mellett a filmes közeg és a divatipar világa is felfigyelt Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre munkásságára – dolgoztak együtt például a Diorral, és a Szárnyas Fejvadász 2049 filmben is feltűnnek munkáik, melyeket a technospiritualizmus jegyében hoznak létre. Judit és Esteban mindketten a MOME hallgatói voltak, mikor találkoztak. 

A különböző területeket egyesítő, többdimenziós alkotási folyamataikban Judit foglalkozik az anyagkutatással, a hibrid materialitással, a textilművészeti oldallal, Esteban pedig a hang- és médiaművészettel, illetve elektronikával. Legfrissebb, Dung Dkar Cloak címet viselő munkájuk ennek a közös munkának talán az eddigi legérzékletesebb szintézise. 

Az EJTECH név alatt lassan nyolc éve dolgoztok együtt. A kezdetek óta hogyan változott, alakult a munkátok? Mi felé mozdult az érdeklődésetek, mi tisztázódott le, vagy vett teljesen más irányt?  

Az EJTECH-et azzal az alapkoncepcióval indítottuk el, hogy olyan eszközkészleteket, technológiákat hozzunk létre, amelyek megváltoztatják, tovább tágítják a valóságunk és önmagunk érzékelését, és a hozzájuk való folyamatosan változó viszonyunkat és gondolkodásmódunkat. Megközelítésünket mindig is a mélyreható anyagkutatás vezérelte, amelynek eredményeképpen képzőművészeti installációkat hoztunk létre, eszközöket a radikálisan anyagalapú gondolkodáshoz, tervezéshez. Ez nem változott. Ami változott, vagy inkább fejlődött, az az, hogy a korai fókuszunk leginkább a kézzelfogható felhasználói interfészekre (TUI), mint az ember és az anyag közötti interakciót vizsgáló műalkotásokra irányult. A megszerzett ismeretekkel aztán ezek az interfészek fokozatosan élményterekké, térspecifikus nagyméretű installációkká váltak. 

Sokakat töltenek el félelemmel, vagy legalábbis kritikával az olyan technológiai újítások, mint a mesterséges intelligencia. Nekem úgy tűnik, mintha az általatok használt technospiritualizmus fogalma egy módot jelentene arra, hogy ez a szorongás csökkenjen, azáltal, hogy kapcsolatot teremt a spirituális élmény és a technológia között. Ti mit gondoltok erről? 

Az emberek sokszor tartanak az új technológiáktól. A 19. században például a ludditáknak nevezett angol textilmunkások technofób géprombolással lázadtak a szövőgépek ellen. A mesterséges intelligencia egy remek eszköz, amely nagyszerű eredményekhez vezethet, ha az emberi életkörülmények jobbítására használják. Azt gondoljuk, inkább a mindannyiunk életében a képernyőn töltött idő túláradó mennyisége kellene, hogy okot adjon a tömeges aggodalomra. 

A technospiritualizmus a személyes megközelítésünk az új materializmusról, amely a világot nem passzív élettelen anyag, és aktív élő anyag élesen különválasztott kettőseként képzeli el, hanem a vibráló, aktív anyag kontinuumaként. 

 A Dung-Dkar Cloak installáció egy kifejezetten jól kommunikálható, értelmezhető és befogadható munkának tűnik. Az is a benyomásom, mintha ez több olyan dolognak lenne a szintézise, amivel eddig foglalkoztatok. Mesélnétek a koncepcióról és a névválasztásról? 

Igen, ahogy korábban már említettük, a különböző kapcsolódási pontok felismerése és létrehozása olyasvalami, ami nagyon érdekel minket, és amin már egy ideje dolgozunk. A Dung Dkar Cloak a MOME Innovációs Központon belüli művészeti kutatásunk legújabb eredménye, melynek célja új, kiterjesztett, metaanyagok létrehozása. Magán hordozza emellett a fraktálok iránti érdeklődésünket is.  Ez a munka több jacquard szövött interfészből álló sorozat, amely a dinamikus rendszerek és az emberi érzékelés összetett kapcsolatára reflektál. A felhasználói élmény felfedező és intuitív, a testi intelligenciát megszólítva az érzet-tudás felszínre hozása a cél. Ez a puha interfész az érintés finom gesztusaira reagál, ami zenei kompozíciókat eredményez. A közönség egyszerre válik előadóművésszé és hallgatóvá: a textil úgy is értelmezhető, mint egy közvetítő anyag a bőr és a külvilág, a fizikai és a digitális környezet között, segítségével különböző világok közötti platformokat lehet létrehozni. A textilanyagban a szövött szálak különleges hálózatot alkotnak és az ember-számítógép interakciók új felületét hozzák létre. 

A Dung Dkar eredetileg egy tibeti templomi trombita megnevezése, egy gyönyörű, fehér kagylóból faragott és fémdíszekkel beágyazott hangszeré, amelyet szertartásszerűén fújnak. 

Min dolgoztok jelenleg és a közeljövőben, milyen céljaitok vannak az EJTECH-kel? 

Jelenleg a Dung Dkar Cloak önálló változatát készítjük elő, amelyet a Magyar Zene Hazában állítunk ki, szeptemberben pedig a Cyfesten, Jerevánban, Örményországban mutatjuk be a XENOPTYX című munkánkat. 

A Dung Dkar Cloak megnyitója szeptember 6-án, a MOME és a Magyar Zene Háza közös szervezésében megvalósuló Intermezzo Fesztivál keretén belül lesz, ahol az alkotók személyesen mutatják be a munkát. Ezután szeptember 25-ig a Magyar Zene Háza nyitvatartási idején belül lesz látható, utána pedig a MOME Campusra utazik tovább, ahol a Future Materials konferencia keretén belül, szeptember 28-29. Között lesz megtekinthető.

☞ További információ a kutatási projektről: https://mome.hu/hu/projects/multisensory-textile-innovations


📸: Biró Dávid & Bilak Krisztina

További hírek

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem számos hallgatója, munkatársa érkezett fontos szakmai mérföldkőhöz: őket és a jelenlévőket a 2025-ös Tavaszi címátadó ünnepségen Kovács Csaba megbízott rektor és Szalontai Ábel, a Doktori Iskola vezetője köszöntötte. Az elmúlt félév során doktori fokozatot szerzett Dobos Bence László, Fátyol Viola, Fiáth Henrietta, Glaser Katalin, Hartmann Gergely, Kőszeghy Flóra, Novák Piroska, Pais Panni és Póczos Valéria. Címzetes mesteroktatói címet vehet át Nagy Erzsébet, egyetemünk textil szakának elkötelezett és elismert szakoktatója.

Akár a közösségi jövőépítés vizuális metaforája is lehetne a MOME 2025-ös diplomaarculata. Hagyomány, hogy a MOME-diploma vizuális identitását, kezdve a grafikai arculattól az alapszakos és mesterszakos hallgatók portréfotózásáig, hallgatók készítik, a koncepciót pályázati úton válaszja ki az egyetem munkatársaiból álló szakmai zsűri. Az évről évre megújuló arculat fontos korlenyomat.

Idén először a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) is részt vesz a Budapest100 eseménysorozatban, amely 2025-ben a városi zöldfelületek, kertek és parkok fontosságára hívja fel a figyelmet. A MOME 15 ezer négyzetméteres, megújuló campuskertje nemcsak helyszínként csatlakozik, hanem aktív, ökotudatos fejlesztéseivel és közösségi programjaival is. A Budapest100 építészeti-kulturális fesztivál a közösségek és a város ünnepe, az esemény közelebb hozza egymáshoz a városlakó szomszédokat. 2025. május 22–25. között a városi zöldfelületeket, belső udvarokat, kerteket, zöld gangokat és az azokat gondozó közösségeket ünnepeljük.