Aykuo: Ije. Buor. Salgyn

Egy dekoloniális diskurzusban érintett népcsoport Európában élő képviselőjeként megkísérli összegyűjteni az őshonos jakut kultúra töredékeit és megtalálni széttöredezett magját a történelem jelenlegi állapotában. Ebben az új valóságban célja, hogy segítsen szót emelni a jakutok számára; ebben látja maga számára az ellenállás és az alkotás eszközét.

Az Ije. Buor. Salgyn az emberi lélek és az emberi lét általános állapotának trichotómiáját járja körül a jakut mitológiához kapcsolódó performatív rituális aktuson keresztül. A jakut vallás szerint az emberi lelket három rész alkotja: az ije-kut, a buor-kut és a salgyn-kut. Az ije kut (vagyis az anyalélek) a szülőktől, hagyományokból és kultúrából öröklődik tovább. A buor kut (földlélek) fizikai valónk, míg a salgyn kut (szellőlélek) az intellektus és a szellem megtestesülése.

Az aktus során a buor kutat megjelenítő két nő az ije kut – a Alsó-világot, a Középső-világot és a Felső-világot összekötő szent Világfa szerepét betöltő függesztőoszlop, a Serge) körül köröz, amelynek gyökereit női haj szövi át. A rituális aktus szimbolikus törekvés a Felső-világ elérésére a Nap járását jelképező, monoton, körkörös mozgás révén, mely egyben az élet világegyetemen át történő elliptikus haladásának metaforája. Ez a kísérlet maga a salgyn kut: minden eleven lény a létezés magasabb szintje felé törekszik, ez azonban kudarcra van ítélve, mivel a ciklikusság önmagába visszazáruló kör. Történelmi szempontból nézve ugyanazokat a szélsőséges eseményeket éljük át, amelyek traumatikus hatásuk révén egyik generációt a másik után kényszerítenek az erőszak folyamatosságának megtapasztalására.

A ciklikus mozgás nyilvánvaló jellege ugyanakkor a változás feltartóztathatatlanságára is rávilágít. A szertartás végén a nők elérik hajfonatuk legmagasabb pontját. Az aktus csúcspontja előre determinált: ami elkezdődik, az véget is ér. A három kut egyesül és találkozik, a mindenség közös eredetét szemléltetve.

Az Ije. Buor. Salgyn számos különféle formában valósult meg: videó, hanginstalláció, az aktus fotográfiai megörökítése, performansz, tárgyi alkotás és kiáltvány. A fotó mint központi formanyelv határozta meg, hogy a többi médium miként alakult ebben a vizuális rendszerben. A három kuttal kapcsolatos kutatásai kezdetén Maximova egy mozgó testekkel dolgozó fényképes jelenetet álmodott meg. A performansz nem jöhetett volna létre hang nélkül: a dorombimprovizációval kísért hanginstalláció alapját a henger alakú kiáltvány képezte. A rituálé a rendszer külön elemét alkotta, és a Syndicate of Sound and Space (SSS) nyitó hetének keretében Budapest művészeti negyedében önállóan is előadták. A fából készült Serge szobor a projekt tárgyi emléke; a jakut kultúra jelképeként segít annak megértésében, hogyan alakul át a jelenlegi valóságban, valamint tükrözi e transzformáció formáit. A zine a hosszú expozíciós technikával készült fotósorozat formájában megörökített performanszon alapszik. A félig átlátszó papírra nyomtatott zine különböző perspektívákba helyezi a projektet, az időtlen körkörös mozgást újabb felületen elevenítve meg.

A projekt szöveges változatban is megvalósult egy az elliptikus mozgást jelképező, két – jakut és angol – nyelven készült kiáltvány formájában.