Kapcsolódások

Anyagtársításokból kiindulva, a készítési folyamat tudatos nyomon követésével figyeltem meg, miként váltakozik bennem az implicit tudás és explicit figyelem. Az anyagtársítások formai keretéül a tálat, edényt választottam, hiszen ez funkciójában, megjelenésében és etimológiailag is szorosan kapcsolódik az emberi kézhez, tenyérhez. Kézi lemezalakítással, felhúzással és domborítással hoztam létre a formákat. Ezek a technológiák számomra elengedhetetlenek. Fizikailag és szellemileg is kellően igénybevevőek, ahhoz, hogy lekössék a figyelmemet, meditációs és terápiás gyakorlatok. A tál, edény, tenyér, kéz, megtartás, megfogás, bőkezűség, kínálás, fogalmak halmazából két tárgysorozat és egy különálló tárgy született, amelyek egyedi gyűjtői darabok. Az egyik sorozat fém és üveg kapcsolódását vizsgálja, a másik és a különálló tárgy pedig kéz és héjtárgy viszonyát.

Szakdolgozatomban arra keresem a választ, hogy miként és miben segíthet ma az embernek a manuális tevékenységek végzése. Először körüljárom a craft és craftsmanship fogalmak jelentéskörét, majd felsorakoztatok néhány példát a tárgykészítés különböző területeire azzal a céllal, hogy feltárjak egy széles spektrumot. Röviden kitérek az egyes területek közötti konfliktusokra és kommunikációs problémákra. Két fejezeten keresztül - a képességek kialakulásának leírásával, illetve az ember, a keze és a gép viszonyának körüljárásával - érveket sorakoztatok fel amellett, hogy a kézi munkálkodás több szinten is egy sajátos emberi tevékenység és hozzájárul a lelki jólétünkhöz. Végül konklúzióként, a mai, magyarországi oktatási rendszerben fellelhető problémákra teszek megoldási javaslatokat. Érzékeltetem, hogy mivel jár a túlzott elmélet megközelítés és milyen változásokat hozhat, ha nagyobb teret kap a gyakorlat. Reflektálok a korábbi fejezetek gondolataira és kifejtem, hogy a manuális tevékenységek hozzájárulhatnak egy élhetőbb társadalom kialakításához.