WALK&TALK

Földi létünk vége a halál, amivel megszűnik a fizikai jelenlét. (Az eltávozottak és az itt maradottak között azonban fennmarad a kommunikációnak tárgyi szimbólumokban kifejezett formája. A kapcsolat és kommunikáció tárgyakba átmentett, tárgyak által fenntartott formái, kultikus, szertartásszerű, szimbolikus kísérlet a dialógusra az ott-tal.) A profán lét maradványa a sírkő, mely mint kitűntetett felület hordozza magán a hozzátartozók utolsó üzenetét. A sírfelirat, mint gesztus, híd a túlvilág és a teremtett világ között. Ezekben az egyszerű üzenetekben megannyi érzés: harag, fájdalom, lemondás, megnyugvás, remény, végtelen szeretet. Fotósorozatom központi eleme “az idő minden, minden idő” című sírfelirat fotója. Az ‘idő’ szót kiemelve a második héten a fotósorozat témájára reflektálva experimentális térbeli tipográfiai karaktereket, betű-szobrokat készítettem acél szálakból. Ez a projekt az alábbi dilemmákat járja körbe: bent rekedt, visszatartott szavak, tabu és kimondás. Hogyan lehet a tabukat artikulált eszközökkel, vizuális nyelven, vezetetten, irányítottan a szavak által feloldani?