Terepbejárás
A múzeumok és műemlékek Rómája helyett a figyelmünk ezúttal az utcákra irányult. Kiindulópontunk a híres „beszélő szobrok” – Pasquino, Marforio, Madama Lucrezia és a többiek – voltak, amelyek a 16. századtól bírálják a világi és egyházi hatalmakat, kommentálják a közélet visszásságait, névtelen szatirikus üzenetek, költemények, falragaszok formájában. A város közterein azóta is szakadatlanul folyik ez az eszmecsere, a mindenütt előbukkanó tagektől a gyakran radikálisan politikus graffitiken át a külsőbb kerületeket díszítő színes, nagy formátumú „muralékig”. A városnak ebben a felszínen kavargó, jórészt öntudatlan, fecsegő rétegében próbáltunk olyan jelentéseket keresni, amelyek a külső szemlélő számára is hozzáférhetők, igyekezve a beavatkozásnak azon a szintjén maradni, amely még nem minősül illetéktelen behatolásnak.
A választott ismeret- és inspirációszerzési módszerben a főszerep a lábunknak jutott, amely gyakran a legváratlanabb helyekre szállította a szemünket és az agyunkat. Sokat köszönhetünk Urbán Szonja sétaprojektjének, amely egy lényegében véletlenszerű útvonalat követett keresztül-kasul a városban, egyik végétől a másikig, és amelyhez végül az egész csoport csatlakozott. Az ilyen végtelen sétákhoz Róma kiváló terep. Miután sosem volt számottevő ipara, az ember sok helyen egyenesen a természetből, birkák és kabócák közül esik be az utcákba, az európai nagyvárosok megszokott ipari zónáinak a lehangoló átmenete nélkül, majd halad át egymástól karakteresen különböző városnegyedeken az évezredes hatalom hirtelen előbukkanó centrumaiig.
A sokszor egész éjszakán át tartó dérive-ek során mindenki elkötelezetten rögzítette a számára valamilyen szempontból fontos nyomokat, és az így felhalmozott személyes archívumok adják a kiállításra elkészült munkák gerincét is. Urbán Szonja, miközben a lábbal írott naplóján dolgozott, a távoli kollégái által az útjában elszórt tageket dokumentálta; Holczer Sára munkáját talán szintén a napló mint az „öngyűjtés” egyik alakzata írhatja le; Nagy Csongor Boldizsár célpontja a falakat borító, furcsa automatikus írássá összeálló üzenetek, szlogenek, szövegtöredékek sora; Tóth Esztert a graffitik groteszk betűformái vonzották, ezekből állította össze sajátos ábécéjét; Vass Aranka Adelina a köztéri elektromos berendezések rezgéseinek az abszurd költészetét kereste; Bechtold Fülöp pedig a mindenkori privát jelenlét vésett-karcolt nyomait.
Erhardt Miklós
programvezető, kurátor
Urbán Szonja
Egy hónapos performatív séta során a „ANYA” szó betűit rajzolja rá Róma térképére, miközben más graffitik nyomait is begyűjti. A virtuális és fizikai nyomhagyás egyszerre válik személyes és kollektív térképpé.
Holzer Sára
Jegyzetlapokon rögzített vágyak és fantáziák rajzolnak ki egy intim térképet a római rezidencia idejéből. A távolból figyelt idegen táj egyszerre lesz megfigyelés és reflexió.
Nagy Csongor Boldizsár
Róma „beszélő” graffitijeiből épít archívumot és installációt, ahol egy jegyautomata szöveges nyomokat ad ki. A városi feliratok így új kontextusban szólalnak meg.
Bechtold Fülöp
Karcolt jelek és feliratok mentén vizsgálja a nyomhagyás időtálló, mégis személyes gesztusát. A mű az eltűnő jelentések és a megmaradó jelek közti feszültséget idézi meg.
Vass Aranka Adelina
Rejtett elektromágneses jeleket alakít hanggá és képpé Róma köztereiben. A mulandó vizuális lenyomatok a digitális zaj és a technológiai jelenlét törékenységét mutatják meg.
Tóth Eszter
Graffiti és horgolás találkozásából születik új vizuális nyelv, amely az appropriation és a művészeti hierarchiák kérdéseit feszegeti. A munka egyszerre személyes és kritikai reflexió a street art világára.
Budapest–Róma
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) és a Collegium Hungaricum Róma rezidenciaprogramot indít a művészi kreativitás, az interdiszciplinaritás és a kulturális értékteremtés jegyében. A két intézmény együttműködésében létrejövő Római Hallgatói Rezidenciaprogram ünnepélyes szerződésének az aláírására október 21-én, a MOME Campusán került sor.
Újra lehet jelentkezni a MOME és a Collegium Hungaricum Róma hallgatói rezidenciaprogramjára. A 2024-ben létrehozott program célja, hogy a MOME hallgatóinak szakmai pályakezdését és nemzetközi érvényesülését támogassa, ennek keretében évente hat hallgató kap lehetőséget egy négyhetes júliusi tartózkodásra a Római Magyar Akadémián. A programban szakmai felkészítő kurzus, terepmunka, valamint egy tavaszi csoportos kiállítás is szerepel. Mind alap-, mind mesterszakos végzős hallgatók jelentkezhetnek, sőt az angol nyelvű képzésekben részt vevő hallgatók is benyújthatják angol nyelvű pályázatukat.








