Köszöntőt mond Ernyey Gyula, magyar iparművész, belsőépítész, művészettörténész és az ipari formatervezés szaktörténésze, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.  

A kiemelkedő művészházaspár alakját munkatársak, pályatársak, barátok és tanítványok idézik meg. Megszólal majd Bocz Bea textilművész (tanítvány) a Textil szak képviseletében, Szegedi Csaba DLA habil., egyetemi docens (kolléga és barát) és Húnfalvi András, a Formatervező szak oktatója és a MOME járműtervező program vezetője (tanítvány) a Formatervező szak képviseletében,  valamint Magyari Márton DLA egyetemi docens (kolléga és barát) az Építészeti Intézet képviseletében. 

A megemlékezést Koós Pál habil, általános rektorhelyettes moderálja. 

A hivatalos program után vendégek közül bárki megoszthatja közös élményeit, történeteit a megemlékezőkkel. 

Emlékük, munkásságuk egyetemünk része, örökké velünk marad. 

 

Scherer József és Penkala Éva szakmai életútjának rövid összefoglalója 

Scherer József (1947-2020), a Moholy-Nagy Művészeti egyetem emeritus professzora, Ferenczy Noémi-díjas formatervező művész, képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 

A Magyar Iparművészeti Főiskolán (MIF) végzett 1970-ben, ezt követően formatervezőként tevékenykedett, majd 1976-ban a Japán Alapítvány ösztöndíjasaként egy évet töltött Japánban. 1978-ban került a MIF Formatervező Tanszékére, és onnantól kezdve majd 40 éven keresztül aktív formálója, megújítója volt egyetemünknek. Többek között szerepet vállalt az 1983-2000-ig sikeresen működő Alapképző Intézmény létrehozásában és vezetésében is, oktatási rektor-helyettesként is működött, majd a Formatervező Tanszéken induló Jármű-formatervező szakirányú mesterképzés létrejöttét segítette elő és 2010-től 2017-ig vezette. Oktatói tevékenységének sikerességét a kezei alatt végzett hallgatók nívós sora jelzi. Egyetemi munkássága mellett jelentős képzőművészeti és tervezői tevékenység is fűződik nevéhez. 

Penkala Éva (1952-2022) kiemelkedő tehetségű textilművész nem csak tanított a MOME-n (1987-), de a jogelődjének számító Iparművészeti Főiskolán is tanult (1970-75). A nyolcvanas évek végén a textilművészek új generációjának tagjaként lépett a nyilvánosság elé, a kárpitművészet megújítójaként, majd aktív művész karrier mellett textilművészek generációinak vált mesterévé. Nyugdíjbavonulása után is aktív kapcsolatban maradt a a textil műtermekkel és lelkiismeretesen gondozta a tehetségeket, segítette karrierjüket.  

Penkala Éva olyan szakmai alapművek létrehozásában vett részt, mint a több kiadást megért Nagy szövéskönyv I-II, amellyel a textilművészet iránt érdeklődő laikusok is elindulhattak a szövés szépségei felé. Mindezzel és munkáival mindenki számára érthetővé tette és eljuttatta a szövés, mint kifejezésmód csodáját.