Válogatás az 'Időmenedék' és a 'Sirin & Sid' című sorozatokból

IDŐMENEDÉK Tíz év távlatából látogattam vissza egykori középiskolámba, ami egy művészeti szakgimnázium. A diákoknak más intézményekhez viszonyítva nagy a szabadságuk és lehetőségük van az önkifejezés különböző formáira. Az épület szinte változatlan, azt leszámítva, hogy a harmadik emelet teteje váratlanul beomlott, ezért azt felújítás miatt lezárták. A látszólagos keretrendszer ellenére a diákok többsége nem találja a helyét, bizonytalan és szorong a jövővel kapcsolatban. Sok esetben azért kerültek ide, mert más intézmény nem fogadta be őket, illetve nagyon kevés diáknak van tényleges elköteleződése. Sem a szülőknek, sem a rendszernek nincs jelenleg konzisztens megoldása a helyzet javítására.

SIRIN & SID Látogatásaim során minden alkalommal közelebb kerültem valamihez, aminek még fogalmam sem volt mi lesz a kifutása, csak érzet szintjén volt meg. Egyik alkalommal megismertem Sirint, aki egy kaukázusi lány, és mivel mindenkinek nagyon furcsa neve van, többször tőle is megkérdeztem mi a valódi neve, de ő tényleg Sirin. Ő volt, aki először elhívott külső helyszínre, hogy lógjak velük és fotózzam őket iskolán kívül is. Ekkor lettem figyelmes a valódi drámára, csak még nem tudtam megfogalmazni pontosan mit keresek. Ezeknek a fiataloknak valóban a saját, szűk közegük az egyetlen stabil megtartó erő és kapaszkodó az életükben. Együtt menekülnek el hétköznapi mókuskerékből, a szülőktől, a kirekesztő rendszerből. Miután teljes mértékben bizalmukba fogadtak, sokkal árnyaltabban kezdtem látni ezt az egész őket ötvöző anomáliát. Szerencsésnek érzem magam, hogy megismerhettem őket, mert amennyire egy három lábú létrára emlékeztet a közösség, annyira szerethető is.