A fikció és a dokumentum, a színpad és a kulisszák határterületein dolgozik Julian Rosefeldt német film- és videóművész, aki összművészeti installációiban egyesíti a mozgóképet, az építészetet, a színházat és az irodalmat. Különösen érdekli a színpad és a háttér, a látható és a rejtett, az eredeti és a nem eredeti viszonya, filmjei nemcsak társadalmi narratívákat idéznek meg, hanem magára a mozgóképre is reflektálnak: mint archívumra, mítoszgyárra és kísérleti térre.

Egy designer sem örül annak, ha a munkájával hozzájárul a kapcsolatok kiüresedéséhez, a bolygó tönkretételéhez és a társadalmi egyenlőtlenségek felerősítéséhez. De mégis hogyan találhatja meg helyét a fogyasztói társadalomban?

„Az emberiség nem érti a különbséget a fizikai növekedés és a minőségi fejlődés között. Az emberek számának vagy a javak mennyiségének növelése semmilyen közös, globális célt nem szolgál. Most már azt kellene megértenünk, miként fejlesszük fajunkat – hogyan érjük el az igazságosságot, a békét, a lelki egyensúlyt, a testi egészséget, a minőségi környezetet.” (Dennis Meadows, a Limits to Growth társszerzője)