Kellner Balázs

doktorandusz

Kellner Balázs

doktorandusz

Kutatási terület művészetelmélet, performative studies-dance studies, médiatudomány
Szervezeti egység Doktori Iskola

Bio

CV

Bachelor tanulmányaim alatt elsősorban az intézményes médiumok manipulatív természetével mint az MTVA munkatársa gyakorlati szemszögből foglalkoztam. A medialitás további terrénumait vizsgálandó nyertem felvételt a Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúratudomány mesterszakára, ahol érdeklődésem a közel húszéves  elektronikus zenei tapasztalataimnak köszönhetően elsősorban az audiovizualitás szonifikációs lehetőségeire  összpontosult. Innentől datálható akadémiai praxisom, mely során kép és hang csomópontjainak  vizsgálatától elindulva mindinkább az autonómia és performativitás, illetőleg a mindezt megalapozó infra- strukturális gyakorlatok, továbbá a spatial turn és a szomato-diskurzusok autonómiatörekvései felé fordult.  Ekkortól (2016-17) kezdtem együttműködni olyan performer-csoportokkal, mint the Physical Poets a Rhythmos Noir, illetve  a Pneuma Szöv., melyek ha eltérő eszközökkel is, ám mind a fentiekhez hasonló szellemiségben alkotnak.  2017 óta képezem magam mint butō-táncos, melynek keretei között elsősorban az audiovizuális térből az egyén testébe íródó, ülepedő performativitás lehetősége foglalkoztat, mely során hipotézisem szerint a tudat a mozgás autonóm ritmusában mint térbeli tapasztalat konstituálódik. Mindezek visszhangjaként elméleti érdeklődésem is jelentős változásokon ment keresztül, pontosabban pusztán visszagyűrődött annak gyökereihez. Alapvetően  minden kartéziánus logikán alapuló diskurzus helyett, melyek valamely formában mind a jelentések és értelmezések valamely horizontjának előállításában érdekeltek (legyen szó metafizikáról, hermeneutikáról, fenomenológiáról, kultúra-tudományokról, poszt-marxizmusról, strukturalizmusról, avagy dekonstrukcióról) a jelenlét lehetőségei  és formátumai foglalkoztatnak. Ebben az értelemben jelen kutatásaim vonalvezetője Hans Ulrich Gumbrecht,  illetőleg Martin Heidegger, amelyek mind egy, a res cogitans és extensa szétválasztását  meg-, majd beelőző inherens szemiotikát és ontológiát képviselnek. Ennek fényében gondolkodásomat átszövi  a neo-platonizmus, a skolasztika, illetőleg a középkori német misztika iránti rajongás, melybe a techno tér- és  testbeli rezonanciájaként/manifesztációjaként a butō kortárs mozdulat(lanság) művészete tökéletesen illeszkedik. A vizsgálat tágabbra vett tétje tehát egy olyan ontológiailag „lapos”, szerkezetében rizóma-szerű tárgyalási horizont megvilágítása, melyben a kelet-ázsiai tér-, tudat- és test-fenomenológia redőződései különféle alkalmi csomópontokban rendeződnek el az említett teóriákkal.

Mutass többet