Futuresense

Az installáció a dataizmus jelenségét vizsgálja a fizikai és digitális tér közötti folyamatos adatáramlás bemutatásával. Főszereplői a nem humán digitális entitások, az úgynevezett adathumanoidok. Az installáció a humán adatalapú identitás törékenységére reflektál. Az artbook formátumban megjelenő projekt az adatvezérelt design, adatvizualizáció, kreatív kódolás módszereivel készült.

Az ember kezdettől fogva keresi a létezés alapjait, és igyekszik megérteni a világot formáló erőket. A környezet és a különböző fajok jövőjére a legnagyobb hatást talán a technológia fejlődése gyakorolja. Az EXOSKIN a kiterjesztett érzékek birodalma által ihletett projekt, amelynek fő célja a testprotézisek és az ember–gép interakció keltette tudattalan érzések, valamint az azokhoz való viszony feltárása az intimitást és az erotikát a középpontba helyezve.

A Dung Dkar Cloak egy olyan interaktív zenei interfész, amelyen az érintés és a finom gesztusok valós idejű hangkompozíciókat hoznak létre. A MOME Innovációs Központ Anyagkutatás Hubjában készült installáció a fraktálgeometria, a hangszintézis, a digitális jacquard textilek és a multiszenzoriális érzékelés kapcsolatait kutatja. 

Az emberi sorsok után a moirák figyelme egy kezdetleges mesterséges intelligenciára, egy sejtautomatonra irányul. A káoszból és véletlenből születő szintetikus sejtek papírszalagba ütött lyukakként jelennek meg, ahogy a három görög sorsistennő csak fon, mér és vág. Mikor a mesterséges életforma ideje lejár, sorsának fonala véget ér, és az installáció végén egyre növekvő szintetikus üledékhalomra rakódik.

A projekt célja a jövő superfoodjaként elképzelt alga termesztésére szolgáló fotobioreaktor kifejlesztése. A tervező a városi környezetbe integrálható kis léptékű algatermesztés lehetőségeit kutatja, a folyamat részeként az alga feldolgozási módszereit, anyagtársításait és hasznosíthatóságát is elemzi. A kompakt termesztőegység mellett termesztésre és fogyasztásra szolgáló eszköztár is készült.

 A „Fehér zaj“ alternatív kiadása

A könyv–alkalmazás-hibrid Don DeLillo Fehér zaj című regényének újragondolt, kísérleti kiadása, amely a nyelv, a kód, a vizuális jelölés és a hangok összefonódásával egy több érzékre ható élményt teremt. A projekt célja az olvasás élményének az újradefiniálása, az olvasó és a szöveg közötti mélyebb kapcsolat kialakítása. Az olyan interaktív elemek bevezetése, mint a kódolt rejtvények és a vizuális olvasónapló, amely egyedi hangreprezentációkat hoz létre, tükrözi az olvasó egyéni értelmezését és a regényre adott érzelmi reakcióját. A projekt célja a nyomtatott és a digitális média közötti szakadék áthidalása, valamint innovatív multimédia-megközelítések vizsgálata. 

A projekt azt vizsgálja, miként tarthatjuk fenn az irányítást életünk felett digitális örökség létrehozásával az életünk végén, mindezt egy ismeretlen, már palliatív ellátásban részesülő személy naplóján keresztül. A kísérlet arra irányul, hogy miként őrizhetjük meg a kapcsolatot szeretteinkkel, miközben alkalmunk nyílik a belső szemlélődésre, és úgy érezhetjük, urai vagyunk az életünknek.

Az alkotó projektjében a digitális technológia térhódításával megjelenő, fizikai anyagokhoz fűződő viszony átalakulási folyamatait vizsgálja egy kísérleti interaktív textilinstalláción keresztül, amely reagál a környezetére, és érintés nélkül mozogni kezd. Az installáció a taktilis megismerés háttérbe szorulására utal, ahol a kézzel készített struktúra és a néző ugyan közvetlenül jelen van a fizikai térben, azonban a textíliákhoz kötődő egyik legalapvetőbb érzékelési formát, a tapintást elhagyva, digitális technológia használatával jön létre a kapcsolat. Az emberi jelenlét hatására jelentkező mozgástípus további célja, hogy kiemelje a szövéssel készített anyag szerkezeti felépítését. 

A sorozat alapja az interneten található stock fotó, mely kellemes, de kimondottan nem művészi igényű természetábrázolást tár a böngésző elé. A természetről szerzett benyomásaink túlnyomó részét ma ezek a valótlan, karakter nélküli képek jelentik. Zagyvai analóg képalkotó eszközökkel, egyéni látásmódja szerint alakítva át teszi személyessé ezeket. A különböző technikák és rétegek montázsként állnak össze, egy manipulált természetképet alkotva. Az eredmény tehát éppúgy fiktív, viszont elvont módon egy szubjektív természetélményt adnak át.

A kinetikus installáció előzetesen száz gépi tanulással töltött óra során igyekezett egy online videóchat nézőinek a figyelmét fenntartani saját mozgását alakítva. A mű alapvető kérdésfelvetése, hogy ez a viselkedés mennyiben antropomorf jellegű, mind a gyakorlatban, mind mint a felesleges, önbecsapó erőfeszítés gesztusa, tekintve, hogy a tanulási folyamat ebben a formában valójában sosem találhatja meg az ideális megoldást. 

Eltűnhetünk-e ténylegesen az online térből egy olyan jövőben, amelyben a mesterséges intelligencia életben tarthatja virtuális önmagunkat, ráadásul analóg módszerekkel? A természet által inspirált, biomimikrit alkalmazó projekt párhuzamot von a boxfish (bőröndhal) ragadozók ellen alkalmazott védelkezési stratégiái és a személyes adatok védelme között. A projekt megkérdőjelezi a személyes adatok túlzott megosztását normalizáló jelenlegi adatgyűjtési gyakorlatok létjogosultságát, és annak lehetőségeit kutatja, hogy törölhető-e online személyazonosságunk a kibertérből a „jog a feledéshez” (right to be forgotten) néven ismert elv alapján.